Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)

1962-03-01 / 1. szám

gátum nagyságát csökkenti és ezzel a lineáris áramlás sebessége növelhető. Így — legalább is elméletileg — megakadályozható a folyamat teljessé válása.

Mi a mechanismus? A chloroquin a vörösvérsejtekhez adsorbeálódik, alakját megváltoztatja, ugyanakkor a vér phospholipoidjainak dispersitását is, mind a plasmában, mind a vvs. felületén ; tehát a lipémia sludge-kiváltó hatását csökkenti. Mindezt feltételezzük : a megfigyeléseink a jövőben nem annyira a kifejlődött, hanem a fenyegető elzáródás befolyásolására fog irányulni.

Érdekes klinikai megfigyelést tettünk egy 18 éves betegünknél, ki vérzéses papilloretinitis dg-sal került felvételre (3,0 D-ás beemelkedés, sok vérzés és exsudativ góc) ; 12 amp D-ra látása 0,6-ról 0,9-re javult. A süllyedés 20 mm/h, vérképben 6% monocyta : negatív góc vizsgálatok és Rhese felvétel. A funduskóp fokozatosan javult meg. Coagulogramja a kezelés folyamán nem változott :

II. táblázat

Kezelés előtt

Közben

Után

Vérzési idő..................................................

1'

í'

0,5'

Alvadási idő .............................................

5'30”

6'

6'

Thrombocyta-szám ...............................

165 000

160 000

u. a.

Prothrombin .............................................

100%

90%

100%

Fibrinogén В................................................

neg.

neg.

Egyéb vascularis kórképek

Intraoculáris vérzések kapcsán (3 eset) is végeztünk megfigyeléseket: hypertoniás eredetű üvegtesti vérzés egy esetében (45 éves férfi, sympathektomia utáni állapot) a helyzet nem változott, valamint praeretinális vérzés egy további esetében sem. Sárgafolti vérzés (62 éves dekompenzált nő) felszívódását nem írhatjuk a kezelés javára.

Heveny scleritisek

A collagenosisok majd a rheumatoid arthritis kórképében észlelt igen jelentős gyógyhatás (Chatel A., Padi I. stb.) analógiájára megpróbáltuk heveny inhártyagyulladás kezelésében is. Ha betegnek adagoltuk a Delagilt, az összadag 12—30 tabletta, illetőleg 3—4 amp. volt. Lokálisan kortizon-t is kaptak. Átlag 4 nap alatt a szem elhalványodott. Kiemelkedő T. Lajosné betegünk esete (scleritis о. s.), ki egy héten át napi 2x1 anrp-t, majd 3 napon át 3 X 1 tabl-t kapott. A kóreredet a tonsilla residuumában volt fellelhető.

Uveitis ehr on.

Uveitis recidivans egy esete (hypertonia, arteriosclerosis) — 3x1 tabi. Delagil 10 napon át adagolva — két hét alatt megbékült. Az aetiologia nem volt tisztázható : azóta egy ízben recidivált. Egy másik esetben (opac. corp. vitrei) az émelygés miatt a kezelést abbahagytuk.

Hypopyon-uveitis 2 esetében feltűnő jó therápiás választ észleltünk. Egyik esetünk :

M. Sándorné, 30 éves nőbeteg. Első ízben 1967. októberében feküdt osztályunkon, jobboldali iritis-szel, 4. recidivája kapcsán ; negatív góc vizsgálat. Másodízben 1959. decemberében heveny baldolali iritis, mely láztherápiára megbékült. 1961. májusában hypopyon-iritis j. о. A szokványos antiphlogistikus és antibiotikus kezelés nem változtatott lényegesen a folyamaton. 5 amp. Delagil, majd 3x1 tabl. D-re feltűnő gyorsan szívódik fel az izzadmány. 1961. júniusában újabb recidiva ellen 11 amp. Delagil-t kap, melyet gamma-globulinnal kombinálunk, mert vírus-eredetűnek tartottuk (aphthák

23