Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-09-01 / 3. szám
A Budapesti Orvostudományi Egyetem 1. sz. Szemkliniká jának (Igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár) közleménye A mutatószámok szerepe a tonomctriában STROBL GYÖRGY A korszerű tonometria számára döntő jelentőségűek azok az alapvető kutatások, melyeket a Friedenwald-féle kör a második világháború alatt, illetve az azt követő években végzett. Ezek végső összegezése az ún. ,,Decennial Report'’ (Friedenwald 1954). A benne összefoglalt kutatómunka a szemészet körén túl is ritkítja párját, nemcsak abban, hogy nagyszámú szakember egy évtizeden át végzett tudatosan célratörő tevékenységének eredménye, hanem az orvos-technikai lehetőségek mintaszerű felhasználásában is. E munkának mintegy végső zárókövét képezi a Friedenwald által röviddel halála előtt közzétett utolsó kalibrációs közlemény, a „Friedenwald 1955”, amely elengedhetetlen alapját képezi a rohamosan fejlődő exakt rigiditásmérésnek és tonográfiának (Friedenwald 1957). Mégis e tanulmány legutolsó mondatában Friedenwald kijelenti, hogy „there can never be a final and absolutely correct tonometer calibrationa tonometerek hitelesítési görbéi soha nem lesznek véglegesek és abszolút értékűek. Paradox kijelentésének a szemészet számára igen fontos gyakorlati következményei vannak. Fiziológiai mérőeszközeinktől — és ide tartozik a tonometer is — kétfélét követelhetünk meg : Egyrészt azt, hogy az azonos célra szolgáló műszerek ugyanazon objektumon a szükséges pontosság határain belül mindig ugyanazt a mérési eredményt mutassák akár akkor, ha a mérést ugyanazzal a műszerrel ismételjük meg (reprodukálhatóság), akár akkor is, ha egy másik tetszőleges de azonos célra szolgáló műszert alkalmazunk (összehasonlíthatóság). Ez elengedhetetlen követelmény. Másrészt kívánhatjuk még azt is, hogy a műszer skáláján leolvasható értéket — amely csak jelzőszám — a valóságban fennálló abszolút fizikai értékkel hozzuk kapcsolatba. Ez a követelmény nem mindig elengedhetetlen, mert számos esetben elégséges, ha a jelzőszámot ismerjük és azt más jelzőszámokhoz hasonlítjuk : a relatív értéket vizsgáljuk. Az első követelmény betartását biztosítják azok az előírások, amelyek megszabják a műszer fizikai adatainak értékét és a megengedett eltéréseket (tűrés). Az impressziós tonometerekre nézve ezen előírásokat a CStT specifikációk— utoljára a Spez. 5. (\A. Benningen 1961) —tartalmazzák és betartásukat nemzetközi jelleggel a tonometervizsgáló állomások ellenőrzik. Az előírások egyaránt vonatkoznak mechanikus tonometerekre és elektrotonometerekre és szigorú megtartásukhoz nemcsak azért kell ragaszkodni, mert a Fédération Internationale des Sociétés d’Ophthalmologique is így rendelkezik (1958), hanem azért is, mert kimutatható, hogy az előírások mellőzése komoly orvostechnikai hátrányokkal jár, viszont semmiféle előnyt nem biztosít (Strobl 1961). Az előbbiekből következik és fejtegetéseink számára nagyfontosságú az a — kevéssé ismert — körülmény, hogy a CStT specifikációk az eredeti Schiötz-féle tonometermodell fizikai adatain nem változtatnak, csupán azokat egyrészt írásban rögzítik, másrészt előírják az adatok betartásánál megengedett tűréseket. Az impressziós Schiötz tonometer tehát elvileg kereken 50 éve változatlan és az esetleges eltéréseket csupán az előállítók pontatlansága okozta. 135
