Szemészet, 1962 (99. évfolyam, 1-4. szám)
1962-09-01 / 3. szám
A második követelmény a kalibrációs problémához vezet : azt kérdezzük, hogy a változatlan tonometer változatlan Schiötz skáláján leolvasott értékekhez a valóságban milyen abszolút Hg mm nyomás tartozik. Erre a célra eddig összesen hétféle hitelesítési táblázatot, ill. görbét készítettek és ezek valamelyikének — gyakran nem is túl pontos — másolatát szokták a tonometerekhez mellékelni. Diagnosztikai szempontból a határértékekre vagyunk kiváncsiak. Ezek megállapítása ismert módon úgy történik, hogy az egészséges népesség körében nagyszámú mérést végezve megállapítható a keresett faktor — jelen esetben az intraokuláris nyomás — normális középértéke és szórása. Yalószínűségszámítási tétel, hogy a szórás kétszeresénél nagyobb mértékben (ún. normális eloszlás esetében) a középértéktől csak az eseteknek kb. 2,8%-a, a szórás háromszorosánál nagyobb mértékben pedig már csak az eseteknek kb. 0,18%-a fog eltérni, ha elég sok személyen végzünk mérést és csak a növekedés felé eső eltérést vizsgáljuk. A középértéktől legalább kétszeres szórással eltérő értékeket a fentiek alapján gyanúsaknak minősíthetjük, míg a háromszoros szórásnál jobban eltérő értékek gyakorlatilag biztosan nem normálisak, ill. pontosabban annak a valószínűsége, hogy egy ilyen érték normálisan kisebb, mint kb. 1 :1000 arány. A határértékeket ezért úgy definiáljuk, hogy a gyanús érték alsó határa a középérték és a szórás kétszeresének összege, felső határa pedig a középérték és a szórás háromszorosának összege. A gyanús értékek alsó határa tehát a normális értékek felső határa, a gyanús értékek felső határa pedig egyben a nem normális értékek alsó határa is. (Ellenkező irányban ugyanez természetesen fordítva érvényes). A gyakorló szemészt elsősorban az intraokuláris nyomás határértékei érdeklik, hiszen glaukoma alatt definíciószerűen — ha aetiologiai és pathogenetikai szempontokat most nem tekintünk — az egészséges határértéket túllépő intraokuláris túlnyomást értünk. Ha a normális-normatív tenzió problémáját most mellőzzük, akkor ez a határérték a fentiek szerint a középérték és a szórás háromszorosának összege. Megállapítására ma már tízezres nagyságrendű mérési sorozatok eredményei szolgálnak. A döntő az, hogy mindezeket szabvány Schiötz-tonometerekkel végezték el, a mérési eredményeket skálaértékben olvasták le és valamelyik hitelesítési táblázat segítségével számították át Hgmm értékekre. Ismeretes, hogy a lényegében változatlan Schiötz tonometerekkel mérve az utolsó még esetleg normális érték 3/5,5 míg az ennél magasabb tenziók fél évszázados tapasztalat alapján biztosan nem normálisak. A Hgmm értékekkel kifejezett határértékek viszont attól függenek, hogy melyik kalibrációs táblázatot használták. Annak demonstrálására, hogy mekkora eltérések lehetségesek, az I. táblázatban feltüntettük az azonos skálaosztáshoz tartozó Hgmm értékeket az utolsó négy kalibrációs táblázat szerint. Látható, hogy a problémát gondosan meg kell vizsgálni. A hazai tonometerhelyzet A tonometervizsgáló állomások egybehangzó eredményei szerint az előállítók ma még csak igen kis arányban tartják be az előírásokat és nagyszámban kerülnek még forgalomba nem előírásos tonometerek. Másrészt a tonometerek előállítása komoly elméleti és gyakorlati előkészítést igényel, hiszen az előírásokban ezred milliméteres tűrések is szerepelnek. Ilyen módon új tonometerek hazai forgalombahozatala — akár behozatali, akár hazai gyártás útján — számos nehézség leküzdését teszi szükségessé. Ha tekintetbe vesszük, hogy igen durva becslés szerint hazánkban mintegy 1000 tonometer van forgalomban, belátható, hogy azok kicserélése új tonometerekre már csak gazdasági okokból 136
