Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-03-01 / 1. szám

kevesebb mint a retináé. Glukose-ból főleg anaerob glikolízissel (3. ábra) (179) : a kezdeti és végállapotot tekintve, a molekula kettéhasításából származó tejsavtermeléssel — a glukózé 82%-a a tejsav formájában jelenik meg (309, 217, 173) — de hydrogen-leszakítás nélkül termel energiát, amely a glikolízis során termelt ATP ún. makroerg foszfátkötései formájában képezi a lencse energiatőkéjét, melynek árán a legkülönbözőbb energiaigényes folyamatok végbemehetnek. Megjegyzendő, hogy bár mindenütt a szervezetben az ATP energiája képezi a bármire beváltható „fizetési eszközt”, a lencse főleg 2 alapvető szükségletre fordítja az ATP energiáját : sohasem szűnő fehérjeszintézisre (ún. acilaktiválás során energiadús aminosavgyök-AMP keletkezik), és iontranszportra, melynek révén osmotikus gradiens ellenében a lencsetokon át és а sejtek és lencserostok sejthártyáján át K+ hatol be és Na+ ki, utóbbival e két membránon belül negatív 23—23 mV potenciát hozva létre (283), mely az aktív sejtmunka mértéke : hűtésre (145), a glikolízis mérgezésére — a monojodacetát főleg az SH- tartalmú foszfoglicerinaldehiddehidiogenase-t (PGAD) mérgezi — megszűnik. E két ATP-igényes folyamat, a fehérjeszintézis és iontranszport megszűnése jellemző minden

45