Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-12-01 / 4. szám
nyert daganatrészletekben, majd később az exenteratio alkalmával eltávolításra került szövetrészletekben a nem chromaffin paraganglioma jellegzetes struktúrája felismerhető volt. A jól vascularizált daganat sejtjei kisebb-nagyobb csoportokat képeztek és a kerek vagy polygonalis sejtek alveolaris elrendeződést mutattak f 1. ábra). A sejteken alaki és nagyságbeli különbségek alig mutatkoztak ; sejtoszlési alakok is csak a szemizmokat infiltráló daganatrészletekben fordultak elő nagyobb számban. A Wiesel-féle chromaffin-reactio negativ eredményt adott. Az alveolaris struktúra különösen Gömöri-féle ezüstimpraegnatióval tűnt fel ; az alveolaris vázat finom reticularis rostok, vagy vékony kötőszöveti rostok képezték (2. ábra). A daganatsejtek között reticularis rostok nem fordultak elő. A sejtdúsabb részletekben az alveolaris structura néha csak az ezüstimpregnatiós készítményekben tűnt fel. A jellegzetes alveolaris szerkezet azonban a daganat infiltrativ terjedése közben is megtartott volt (3. ábra). Megbeszélés A paraganglion ciliare első leírói Botár és Pribék, akik csimpánz orbitájában a ganglion ciliare szomszédságában, az art. ciliaris post, falához simulva nem chromaffin paragangliont találtak. Emberi orbitában ilyen paragangliont kimutatni nem tudtak. Fisher és Hazard ilyen irányú vizsgálatai szintén eredménytelenek voltak. Szerintük ilyen szövet az emberi orbitában nem minden esetben fordul elő. Reese 1951-ben a szem daganataival foglalkozó munkájában elméletileg lehetségesnek tartotta, hogy az orbitából nem chromaffin paraganglioma induljon ki, jóllehet akkor még egyetlen ilyen daganat sem volt ismeretes. Az irodalmi adatok szerint eddig három esetet ismertettek. Ezeknek és saját esetünknek adatait táblázatban foglaltuk össze. A nem chromaffin paragangliomák histológiai struktúrájára vonatkozóan Lattes és Waltner, Valach. Korpássy, Neuhold, Romanski, Besznyálc és Pintér stb. munkáira utalunk, akik a glomus caroticum, glomus jugulare, ganglion nodosum nervi vagi, vagy glomus aorticum nem chromaffin daganatait írták le. Szerzők Nem Kor, év Növekedés módja Therapia Betegség időtartama 1. Fisher és Hazard (1952) Nő 50 Encapsulalt ? ? 2. Lattes, McDonald és Sprout (1954) Fi 35 Infiltrativdestructiv Sugár + műtét 2 óv 3. Valach (1957) Nő 27 Infiltrativdestructiv Enucleatio 17 év 4. Juhász, Fagy és Selymes (19(>0) Fi 64 Infiltrativ - destructiv Exenteratio Műtét után 1 évvel tünetmentes A nem chromaffin paragangliomák prognosisa igen nehezen ítélhető meg. A glomus caroticumból kiinduló daganatok malignus átalakulására vonatkozóan a vélemények igen eltérők. Míg Goormaghtigh és Pattyn 1,5%-ra, Harrington, Clagett és Dockerty 50%-ra becsüli a glomus caroticum tumorainak malignitását. Többször megfigyelték, hogy hosszú évekkel a radikális kiirtás után a daganat recidivált. Romanski 1954-ben irodalmi és saját adatok alapján 17 olyan esetet ismerteti, melyekben nyirokcsomó- és távoli áttétek keletkeztek. Fenti adatok főleg a glomus caroticum tumoraira vonatkoznak. Az orbita hasonló daganatainak prognosisa a négy eddig észlelt eset alapján természete-240
