Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-12-01 / 4. szám

kor lappangva, máskor azonban hirtelen congestió formájában kivörösödik a hálvogos szem, fájdalmassá, a szaruhártya erősen borússá válik. A csarnok lehet normális, gyakrabban mélyebb, de olykor sekélyebb is. A csarnokvíz minősége nem mindig ítélhető meg pontosan, lehet optikailag aktív a bejutott lencsefehérje miatt is. Gyér számú suspendált alakelem mellett, itt-ott durvább szemcsék is észlelhetők a csarnokban. A phacoallergiás uveitisekkel ellentétben az ilyen glaucomás szemeken soha nem láttunk praecipitátumokat, sem hypopyont. Általában nem a gyulladásos, hanem a pangásos jelenségek uralják a képet. A pupilla tág, renyhén vagy alig reagál. Területében gyakrabban a túlérett vagy érett, ritkábban az éretlen hályogos lencse látható. Synechiák, különös tekintettel a gyökiekre nem láthatók. A szemnyomás 31—56 Hgmm közötti értékeket mutat és miotikumokra, ill. antitensiv kezelésre nem, vagy alig változik. Ez annál jellemzőbb, mert a duzzadó hályog okozta nyomásfokozódás az előbbi módon gyakran normalizálható volt. Említésre érdemes az is, hogy sem a bajt megelőzően, sem a hályogkivonás után többé glaucomás tünetet nem észleltünk. Ezen betegek phacoallergiás glaucomájukat megelőzően ambulanciánkon időnként megjelentek a már régebben hályogoperált másik szemük ellenőrzése és szemüveg controll miatt. A glaucomát okozott hályog eltávolítása után is sokszor évekig megfigyelésünk alatt állván a primaer glaucoma lehetőségét biztosan kizárhattuk. Mint érdekességet említem meg, hogy egyik-másik betegünk vérképében monocytosist láttunk. Ez önkéntelenül felidézi Irvine és Irvine szövettani leleteit, ahol a csarnokzugban monocytákat is találtak. Az elülső segmentum ereinek laesiójára utal a gyakori csarnokbeli spontán vérzés, amely két három milliméteres szokott lenni és néhány nappal a műtét után támadva rövid idő alatt símán felszívódik. A phacoallergiás uveitis és glaucoma együttes előfordulására példa az a betegünk, ahol az elvégzett sima tokos műtét után az üvegtesthen borússágot, homályokat láttunk, amelyek később lassan feltisztultak. Extractió után gyakori és jellegzetes tünet az enyhe chemosis, amely minden subjectiv tünet nélkül támad és magától, vagy cortison cseppentésre két-három nap alatt oldódik. Betegeinket teljes szivárványkimetszéssel tokosán operáltuk egy eset kivételével, hol a tokot utólag egészben eltávolítottuk. A gyógyulás sima, időtartamában, végeredményében hasonlatos a szokásos öregkori hályogműtétekhez.

A MÁV kórház hat éves kataraktás beteganyagát áttekintve megállapítottuk, hogy ezen idő alatt összesen 400 kataraktát operáltunk. Appleton és Lowrey csoportosítását követve 12 phacogenetikus glaucomát találtunk anyagunkban. Ebből phacotopikusnak minősíthettünk egyet, phacomorphikusnak hatot. Capsuláris glaucomát anyagunkban nem láttunk. Phacotoxikus, ill. phacoallergiás glaucoma összesen öt volt beteganyagunkban. Tehát a 3%-ra tehető phacogenetikus glaucomából 0,25% esett a phacotopicusra, 1,5% a phacomorphicusra és 1,25% a phacotoxikus, ill. phacoallergiás glaucomára. Minthogy megbeszélésünk tárgyát ezen utolsó csoport képezi, lássuk röviden az utóbbi öt beteg kórtörténeti adatait :

1. 5498/1955. számú W. R. nevű 77 éves férfibetegünk érett hályogos jobb szemén két nap előtt nagy fájdalmakkal heveny glaucoma támadt 48 Hg/mm-es tensióval. Csarnok rendes mélységű. Bal aphakiás szemén amelyet két éve operáltunk, correctióval 5/s-ad látásélesség. A szokásos gyógymódok a szemnyomást egyáltalán nem befolyásolták, úgyhogy változatlan tensió mellett a jó fényérzésü szemen tokos extractiót végeztünk teljes iridectomiával. A műtétet követő harmadik napon két-három mm-es spontán vérzés a csarnok alján, amely öt nap alatt felszívódott. A műtét után tizenegy nappal az operált szem békés, normalizálódott szemnyomású, látásélessége correctióval 5/12 Tartós megfigyelés alatt a betegen többé nyomásfokozódást nem észleltünk .

216