Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-12-01 / 4. szám

dúl fel és érújdonképződést indít meg a capillarisokból és a kis vénákból. Ilyen érújdonképződést láthatunk minden olyan esetben, mikor a retinában valahol relatív anoxia van. Esetünkben is relatív anoxiás területek keletkeztek a kis artériák elzáródásainak magasságában. Ezért alakulhattak ki a látható csodarecék és aneurysmák. A folyamat alapja kétségtelenül a kis artériák teljes elzáródása. A perifériás kis artériák és vénák teljes hiánya csak ezzel magyarázható. Ennek ellenére nem lehet szó kis artériákat érintő rendszerbetegségről, mert akkor a hátsó pólus kis artériái sem lennének épek.

Mindenesetre gondolnunk kellett a következő endarteriitises, arteria obliteratiokhoz vezető folyamatokra : ]. Thrombangiitis obliterans. Mellette szólt betegünk életkora, hogy erősen dohányos, a kétoldali carotis angiographia, mely szerint jobb oldalt szőkébb, szegényesebb struktúrájú az érrendszer, valamint a beteg Raynaudos panaszai (bal kezének ujjai kifehérednek, elzsibbadnak rövid időre időnként). Ellene szólt, hogy míg a thrombangiitis obliterans progresszív betegség, szembetegsége — eltekintve a bal szemen ütésekre támadt üvegtesti bevérzésektől — legalább négy-öt éve stationaer. Neurológiai lelete, Raynaud kóros panaszai is változatlanok. Tudjuk azt is, hogy a thrombangiitis obliterans a középartériák betegsége és elsősorban az alsó végtagé. Betegünknek az utóbbira utaló panaszai nem voltak. Schmidt és Albertini (18) 25 thrombangiitis obliteransos beteg sectiója során az agyban a kérgi, kis artériákon nem találtak elváltozást. Szerintük a thrombangiitis obliteransosokon leírt szemfenéki elváltozások a carotis interna endangiitises folyamatának secundaer jelenségei ; secundaer érelzáródások, spasmusok következményei. Ilyenkor az arteria centralis retinae systolés nyomása feltűnően csökkent, esetünkben ezzel szemben ez teljesen normális volt. Mások szerint a thrombangiitis obliteransos betegeken a szemfenéki elváltozások thrombosis venae centralis retinae képében vagy az arteria centralis retinae elzáródásával együtt jelentkeznek, a szemfenéki ereket behüvelyezettség kíséri, vérzéseken kívül izzadmány foltokat is látni. A hátsó pólus általában részt vesz a folyamatban és az elváltozások az arteria vagy vena centralis retinae egyik nagy ágának egész területére kiterjednek [Gresser (7), Marchesani (11), Hager (8), Bachtez és Schober (I)]. Az elmondottak alapján betegünk szemfenéki elváltozásai nem thrombangiitis obliteransos eredetűek. A carotis angiographia leletét dysplasiával lehet megmagyarázni, Raynaud kóros panaszait, az egymást követő két oscillometriás vizsgálat egymásnak ellentmondó adatait pedig nagyfokú spazmus-készséggel.

2. Arteriosclerosis obliterans. Könnyen kizárható, mert a beteg csak 39 éves, a kötőhártya és szemfenék erein arterioscleroticus elváltozás nem látható.

3. Endarteriitis syphilitica. Mellette szólt, hogy betegünk ÜTaAw-reakció j a + + volt. Ezzel szemben a WaR : , liquor WaRTIT : negatív. A szemfenéki kép sem felelt meg ennek, mert arteriitis syphiliticában az ereket fehér behíivelyezettség kíséri, helyenként teljesen elfedve az ereket, vérzések, izzadmány-foltok, congenitalis syphilis esetében chorioretinitis anterior is láthatóak.

4. Ólommérgrzés. Ez is okozhat endarteriitiseket. Dühe—Elder (3), Ferdinando (4), Lobeck (10), Schröder (19) és Uhthoff (21) leírásai szerint ilyenkor általában a hátsó póluson vannak az érelváltozások neuroretinitishez csatlakozóan, részben az ólom-nephrosis következményeiként. Esetünkben a hátsó pólus teljesen ép, centrális scotoma nincs, az ereken nincsenek súlyos arterioscleroticus és perivasculitises jelenségek, vérnyomása is normális. Emellett ólomgőzös helyen csak 1958-ban dolgozott, szemfenéki elváltozásai viszont már 1956-ban láthatók voltak.

206