Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-09-01 / 3. szám
A IX. kér. Tanács VB. Gyáli úti Kórháza (igazgató: Borza László) szemosztályának (főorvos: Aczél György) közleménye Új módszer a pseudoisochromaíikus táblák szűrőképességének megállapítására és a vizsgálatok értékelésére ACZÉL GYÖRGY A pseudoisochromaíikus táblasorozatok szinte megszámlálhatatlan formája és változata, az egymást követő javított és átdolgozott kiadások egész sora mutatja, hogy a színlátás vizsgálatának ez a módja még nem találta meg tökéletes formáját. Ennek főoka kétségtelenül a technikai megoldás nehézsége. A színes foltok tónusának, telítettségének pontos megválasztása, a szériagyártás folyamán ezek adatainak pontos betartása igen komoly probléma. A jó — vagy viszonylag jó — technikai megoldás sem jelenti azonban azt, hogy a tábla már tökéletes. Tökéletesnek akkor nevezhetnénk egy táblasorozatot, ha annak segítségével a jó színlátók és a színtévesztők 100%-os biztonsággal elkülöníthetők lennének. Ez esetben a vizsgálatok eredményeit anomaloscopos vizsgálat eredményeivel összehasonlítva, azok azonosak lennének. Tudományos szempontból csak az anomaloscopos vizsgálat eredménye fogadható el színlátási diagnózisként. Tehát, amikor egy pseudoisochromatikus táblasorozat használhatóságáról, ,,szűrőképességéről” beszélünk, akkor tulajdonképpen azt vizsgáljuk, hogy a táblasorozattal történő szűrés milyen mértékben közelíti meg az anomaloscopos vizsgálat eredményeit. Más szavakkal kifejezve : szűrőképesség alatt azt értjük, hogy a táblasorozat olvastatásával milyen biztonsággal különíthetők el egymástól a jó színlátók és a színtévesztők (jó színlátó alatt ebben az értelemben a normális trichromátokat, színtévesztő alatt pedig az anomális trichromátokat és a dichromátokat értjük). Annál jobb egy tábla szűrőképessége, minél nagyobb százaléka a jó színlátóknak olvassa pontosan ; ugyanakkor minél nagyobb százaléka a színtévesztőknek téveszti jellegzetesen. A „jellegzetes” tévesztésnek azért van nagy jelentősége, mert a gyakorlatban éppen az egyes táblák hibás olvasása okoz gondot a vizsgálónak, mint például 5-ös 6-osnak, 3-as 8-asnak, 3-as 9-esnek stb. olvasása, ami nem jelent minden tábla esetében színtévesztést, viszont van ahol azt jelenti. Minden táblasorozat tartalmaz ,,Használati utasítás-1”. A ,,Használati utasítás” leírja a használat módját, megadja a várható válaszok variációit, és előírja, hogyan kell a kapott válaszokból diagnózist felállítani. Egyes táblasorozatok használati utasításai csak arra adnak választ, hogy a vizsgált egyén jó színlátású-e vagy sem, mások a színtévesztés fajtájára vonatkozólag is adnak felvilágosítást. A legtöbb használati utasítás a táblasorozatok valódi értékénél jobb képet tüntet fel. Valójában az a helyzet, hogy a típusos esetek kiszűrése valamennyi táblával könnyen és biztonságosan lehetséges, ugyanakkor az anomális trichromátok bizonyos formái és a normális tricliromátok bizonyos formái között biztonsággal szűrni azokkal igen nehéz feladat. E problémát a szerzők igen különböző módszerekkel próbálták megközelíteni. Legelterjedtebb az az eljárás, amikor a színtévesztők által az egyes táblákra adott válaszokat regisztrálva, ezeket a válaszokat analizálják (Heinsius, Loclcnitz és mások). Az analízis eredményét általában úgy fejezik ki, hogy az egyes táblákkal a színtévesztők hány százaléka szűrhető ki (Schmöger). Ezt az eljárást nem lehet kielégítőnek tartani, mert nem veszi tekintetbe, hogy a tábla szűrőképességét befolyásolja az is, hogy milyen százalékban hibáztál
