Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-09-01 / 3. szám

Ishihara

Sorszám

A tábla jele

Normális

Anomális

a. 4- b

1 = 1 -—-50 2

a,, %

a2> %

Q 0/ /0

bi. %

bt, %

h о/

u3i /0

1.

12

100

—

—

100

—

—

—

2.

8

99

—

1

64

4

32

15,5

3.

6

100

—

—

72

4

24

12,0

4.

5

99

l

—

6

2

92

45,5

5.

74

53

42

5

2

2

96

24,5

6.

2

99

1

—

58

26

16

7,5

7.

6

100

—

—-56

12

32

16,0

8.

5

100

—

—

36

18

46

23,0

9.

7

100

—

—

48

18

34

17,0

10.

— (5)

97

2

1

14

4

82

39,5

11.- (2)

91

1

8

6

2

92

41,5

12.

*

—

—

—

—

—

—

—

13.

*

—

—

—

—

—

—

—

14.

2(5

98

2

—

38

28

34

16,0

15.

42

98

2

—

52

20

28

13,0

J7. 1г + 1л + If + ^5 + I» + I- + ^8 + A + Ло + + -f 14 + ^ 15

E = -----------12----------------------E =^71= 22,58 12

Jelmagyarázat: alt bl a táblát pontosan olvasók %-a, et2, Ьг a táblát hibásan olvasók %-a, o3, 63 a táblát típusosán tévesztők %-a.

Az *-al jelzett táblákat a számszerű értékelés nehézsége miatt nem használtuk.

zák a normálisok. így pontosabb eljárásnak látszik, amikor egyes szerzők az egyes táblák szűrőképességét két adatból állapítják meg, éspedig a színtévesztők tévesztési arányából és a normálisok által adott pontos válaszok arányából. Frey pl. úgy állapította meg az egyes táblák szűrőképességét, hogy azonos számú normális és hibás színlátó adataiból a normálisok hibáihoz hozzáadta a színtévesztők jó válaszainak a tízszeresét és az így kapott abszolút számmal jellemezte az adott táblát. Ezen az alapon összehasonlítást tett egy-egv táblasorozaton belül is az egyes táblák között, de különböző táblasorozatok táblái között is. Eljárásának alapját az képezte, hogy véleménye szerint a színtévesztők jó válaszai súlyosabb hibát jelentenek, mint a normálisok hibái, így a kapott számadat és az illető tábla szűrőképessége egymással fordítva arányos, azaz minél nagyobb a szám, annál gyengébb a tábla szűrőképessége. Frey ezt az

142