Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-09-01 / 3. szám

A 39 pozitív szemfenéki lelet közül 33 azoknál fordul elő, akik 100 ml-nél kevesebb MA-t fogyasztottak. Ez az adat is igazolja azt a felfogást, hogy a mérgezési tünetek kifejlődése nemcsak a bevitt MA mennyiségétől függ, hanem az egyéni érzékenységtől, a gyomor teltségétől és az esetlegesen együtt ivott aethylalkoholtól is, melynek jelenlétében a MA bomlása lassúbb.

2. tábla

Elfogyasztott alkohol ml-ben

Férfi

Nő

Gyermek

Eset

Beltünet

Szemfenék

Eset

Beltünet

Szemfenék

Eset

Beltünet

Szemfenék

10 alatt

8

3

2

3

15

2

10

4

1

3

1

5

20

4

1

1

7

4

2

3

3

2

30

10

2

2

13

3

5

3

2

40—50

19

3E*

5

5

1

1

1

60—100

10

2

5

2

1

2

1

2

110—150

1

1

1

160—200

2

2

2

200 felett

3

2E

2

Ismeretlen

2

1

1

3

Összesen

63

17

22

33

9

8

32

4

9

* E = egy exitus.

Methylalkohol mérgezésnél a szem vizsgálatok iránya a visus, a pupillák, a látótér és a szemfenék állapotának megítélése felé kell, hogy forduljon.

A visusvizsgálat három eset kivételével teljes értéket adott. E három közül kettő a kezelés folyamán teljessé vált és a mai napig az is maradt, egy pedig gyakorlatilag megvakult.

A pupillák pozitív szemfenéki esetekben általában közepesnél tágabbak voltak és a szemfenéki kép súlyosságának megfelelően, elhúzódóbb reakciót mutattak.

Látótérvizsgálatot nem végeztünk minden esetben. Ez fizikailag lehetetlen lett volna, hiszen az összes mérgezett gyakorlatilag alig több, mint 24 óra alatt érkezett és került felvételre. Azoknál viszont, akiknél a bel- és szemfenéki kép ezt indokolta, minden esetben elkészítettük a látóteret és egy eset kivételével, normális leletet és jó centrális színlátást találtunk.

Szemfenékvizsgálatot a felvett betegeknél naponta végeztünk, akkor is, ha minden vizsgálati lelet negatív volt. A szemfenéki elváltozások legnagyobb része a papillák hyperaemiájában jelentkezett, de ezek a tünetek is eltűntek 3—4 nap alatt. Tizenhat esetben láttunk peripapilláris és papilláris oedemát, amelynek sanálódása már lassúbb volt, de egy esetben sem érte el azt a duzzadó állapotot, hogy pangásos papillára emlékeztetett volna (Nagy F.).

A mérgezettek ideggyógyászati vizsgálata egy eset kivételével, amely később átvételt nyert az idegklinikára, negatív eredményt adott.

137