Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-09-01 / 3. szám
N. J. 21. é. fi. Felvétele 1960. máj. 16. Anamnesis : időnként lázas állapot, köhögés, bő köpetiirítés. Kb. 2 éve dyspnoes. Status praesens : Gyengén táplált és fejlett férfi beteg. Mellkas részarányos, rekesz jól tér ki. Mindkét tüdő felett diffúzé érdes légzés. A hasisokon főleg b. o. szöresölés. Dobverő ujjak. Mellkasátvilágítás és felvétel: A b. alsó lebenyben hálózatos, helyenként összefolyó jellegű, góeos, puha rajzolat. Az elváltozások közt multiplex, hólyagos képletek, szőlőfürtszerű elrendezésben. Bronchoskopos leszívás után készült A—P. felvételen a retentiós elváltozások nagyrésze eltűnt és a polycystás rész jól kivehető. Szemészeti lelet : Külsőleg ép viszonyok. Látásélesség. 5/5, 5/5. Mindkét lencsekéregben az embryonális mag határán tűszúrásnyi, gombostüfejnyi, kékesszürke homályok láthatók. Mindkét szemfenéken az aequatoriális tájékon elmosódott szélű, fehéres, részben összefolyó foltocskák láthatók, amelyek felett a retina erek átfutnak. Dg. : Cataracta punctata, Verrucae (Drusen) laminae vitreae. A kiterjedt cysticus bronchiektasia miatt alsólebeny resectiót végzünk. A resecált lebeny zsugorodott. Metszóslapján fénylő, fehéres, síma belfelületű, lencse-cseresznye nagyságig változó üregek láthatók. Az üregek között a tüdőszövet ép. Szövettani vizsgálat : kongenitális polycystás elváltozásra jellemző szöveti kép. Megbeszélés Az első két betegnek (27 és 30 éves nő) bronchogen cystája volt. A kórképet a specimen szövettani vizsgálata igazolta : az üreget csillószőrös hám béleli, a hám alatti kötőszövetben simaizom rostok, porcszigetek és nyálmirigyek láthatók. Szemészetileg mindkét esetben egyező a cataracta punctata ; az egyik (K. L.) betegben fibrae medullarest, a másikban érhártya colobomát és membrana pupillaris persistenst is láttunk. A harmadik és negyedik esetünkben (18 és 21 éves férfi) klinikailag hasonló jellegű polycystás elváltozás volt a bal alsó-lebenyben. Mind a két esetben a bal alsólebenyhez menő a. és v. púim. ágak fejletlenek, hypoplásiásak voltak. Az egyiknél a kórisme csak klinikai, mert a beteg a műtétbe nem egyezett bele. A másik esetben bal alsólebeny resectio történt. A specimenben szabályos, simafelszínű üregek voltak. A szövettani lelet a kongenitális eredetet támasztja alá : a cysták belfelületét köb és alveoláris hám alkotja, a falban és az üregek között nagy mennyiségben láthatók simaizom rostok és rugalmas elemek. Lüchtrat a fejlődési rendellenességek alapján keletkezett cystás elváltozásokra jellegzetesnek tartja a simaizom elemek túltengését. Szemészetileg mindkét esetben egyező a lencsékben észlelhető cataracta punctata és az érhártya lamina vitreájának Drusen-képződése. A harmadik esetben halmozottan fordultak elő egyéb fejlődési rendellenességek is : spina bifida, akromegalia, naevus, stb. A bronchogen cysta kongenitális eredete elfogadott. Ezt Boy den 9 hetes embrióban sorozat metszetben igazolta. Bronchogen cysták esetében a hörgőrendszer fejlődésében akadályozott és attól függően, hogy az a fejlődés melyik szakaszában történik, az elváltozás kisebb vagy nagyobb tüdőrészt érint. A cysták keletkezése rendszerint a fötális élet 1—5 hónapjára tehető, azaz az alveolusok kialakulása előtti időre. A polycystás tüdő eredetének magyarázata nem olyan egyszerű és korántsem egységes. Létrejöttét és fejlődését régen kongenitális alapon magyarázták, mint a bronchogen cystáét. Számos szerző a polycystás tüdőelváltozásokban a szerzett tényezőkre hívja fel a figyelmet. Romhányi és Maccone szerint a peribronchitis, majd az ezt követő bronchus szűkület miatt emphysema, cystás képletek alakulhatnak ki. A polycystás tüdő veleszületett eredetének klinikai és szövettani bizonyítása igen nehéz. Kartagener szerint indirekt bizonyíték, ha a feltehetően kongenitális elváltozás más, bizonyított fejlődési rendellenességekkel együtt fordul elő (Nyiredy és Ferenczy). Bronchogen 132
