Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-06-01 / 2. szám

R. : J. exp. Med. 88, 521, 1948. — Mylius, К.: Вег. Dtsch. Ophthalm. Ges. 1930. 165. ■— Nataf R., Bonamour, О., Lépine P. : Oeil et virus. Masson et Cie. Éditeurs Paris, 1960. — Offret: idéz. Amsler nyomán. — Offret, O. et Saraux, H. : Bull. Soc., Frc. Opht. 66, 321, 1953. — Ogielska, E., Skurski, A. et Ogielski, L. : Postepy Okulistiky 1, 97, 1954. — Oxilia, E. e Pizetti, F. : Ann. ott. 76, 239, 1950. — Pagani, M. : Atti XXXVII Congr. Soc. Oft. Ital. 10, 215, 1948. — Pau, H. : Kiin. МЫ. Aug. 119, 480, 1951. — Pelláthy, В. : Kiin. Mbl. Aug. 83, 758, 1929. — Redsloh : idéz. Amsler nyomán. —Reiser, К. А. : Klin. МЫ. Aug. 120, 561, 1952 ; 121, 257, 1952. —Remky, H. : Graefe’s Arch. Ophth. 156, 86, 1954 ; Ber. Dtsch. Ophth. Ges. 58, 65, 1953 ; Docum. Ophthalm. XI, 45, 1957 ; Klin. МЫ. Aug. 133, 518, 1958 ; Bull. Soc. Frc. Opht. 72, 274, 1959. — Römer, P. : Graefe’s Arch. Ophth. 60, 175, 1906. — Salus, R. : Graefe’s Arch. Ophth. 75, 1, 1910. — Salvati : Ann. d’Oeul. 161, 698, 1924. -— Saraux, H. : Contribution á l’étude bactériologique de l’humeur aqueuse humaine. These Paris, Arnette, 1955. — Saubermann : idéz. Francois nyomén. — Schieck, F. : Ber. Dtsch. Ophthalm. Ges. 1911, 201. — Schwartz, V. J. : Arch, of Ophth. 5, 581, 1931. — Smith, Ch. and Ashton, N. : Brit. J. Ophthalm. 126, 385, 1955. — Steiger, R. M., Böhringer, H. R. und Wunderly, Ch. : Klin. Mbl. Augenhk. 126, 490, 1955. — Taams, O. und Westendorp—Boerma, J. : Nederl. Tijdschr. Geneesk. 1952, 2342. — Thomas, J. R. idéz. Amsler nyomén. — Verrcy, Fl. : Clinique de l’humeur aqueuse pathologique. Delachaux et Niéstié, Neuchatel 1954. — Verrty, Fl. : Klin. Mbl. Augenhk. 130, 215, 1957. — Wessely, K. : Dtsch. med. Wschr. 29, 136, 1908. — Witmer, R. : Arch, of Ophth. 53, 547, 1955 ; 53, 811, 1955 ; Graefe’s Arch Ophth. 156, 235, 337, 356, 1955 ; Klin. Mbl. Aug. 130, 234, 1957. — Wolf, H. : Arch. Augenhk. 90, 29, 1921. — Woods, A. C. : Acta 16. Concil. Ophth. 1950. 303. — Wunderly, Ch. etCagianut, B. : Ann. d’Oeul 185, 414, 1952 ; Brit. J. Ophth. 38, 357, 1954.

Д. Лугоши: Серология влаги передней камеры глаза. Реферативный обзор .

Lugossy, Gyula: On the Aqueous Humor and its Serology.

A comprehensive survey.

Lugossy, Gyula: Das Kammerwasser und seine Serologie. Übersichtsreferat.

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (Igazgató : Kettesy Aladár egyetemi tanár, az orvostudományok doktora)

A Keratoplastica története

ALBEE.TH BÉLA

Egészen a legutóbbi időkig a cornea elszürkülése egyet jelentett a végleges vaksággal. Az állapoton változtatni, a beteg látását visszaadni teljesen reménytelennek és lehetetlennek látszott. Pellier de Quengsytől (egyesek szerint 1771, mások szerint 1789) származik az idea, hogy a leukoma miatt vak szem corneájába valami átlátszó anyagot kellene ültetni. Elképzelését meg sem próbálta megvalósítani, így az hosszú időre teljesen feledésbe merült.

A tizenkilencedik század elején történt az első műtéti próbálkozás v. Authenrieth (1814) javaslata alapján. A sclerectomiának vagy pupillaképzésnek elnevezett műtét lényege abban állt,—mint neve is mutatja — hogy a limbus közelében egy kis ablakot vágtak a selerán. A nyílásba betüremkedő üvegtest-gyögy jelentette az új, átlátszó területet. Az eredményekről Schmidt (1814), Weber (1817) és Mössner (1823) számoltak be. Annak ellenére, hogy a kérdéssel az akkori tudomány vezető emberei (Beer, H i m 1 у, v. Ammon) behatóan foglalkoztak, mégis minden fáradozásuk teljesen eredménytelen maradt.

Reisinger 1818 és 1824-ben számolt be első műtétéiről, mely szerint a kísérleti állat szaruhártyájába beültetett átlátszó cornea begyógyul ugyan, de elszürkül. Reisinger közleményének megjelenésétől számíthatjuk a keratoplastica történetének első korszakát, bár a gondolat úgy látszik, nem tőle származott. Himly ugyanis később plágiummal vádolja Reisingert, mikor a következőket mondja : „Ich zuerst habe in meinen Vorlesungen seit vielen Jahren das Projekt vorgeschlagen, eine fremde Kornea statt der verdunkelten einzuheilen und es ist zum Verwundern, dass Reisinger, der als mein Zuhörer und Hausfreund, etwa 1813 diese Idee von mir erfuhr, sie als seinen eigenen, 1819 gehabten Einfall ausgeben mochte”.

123