Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-06-01 / 2. szám

Witmer uveitises esetei között egy leptospirosis volt tipikus tivegtestí homályokkal; a serumtiter 1 : 400, míg a csarnokvízé 1:10 volt. Alig mutatkozott iritises izgalom, ezért a csarnokvízben igen alacsony — elektrophorésissel nem vizsgálható — fehérjetartalom (kb. 0,1%) volt kimutatható, amely alacsony titer ámbár csak mérsékelten, mégis emelkedett antitestaktivitást jelent a csarnokvízben szemben a serummal. Woods már 1933-ban kimutatta, főként a második csarnokvízben, leptospira esetében a specifikus antitesteket. Franceschetti, Gilbert, Gsell, Rehsteiner és Verrey, Dórét, Pagani, Cimbal, Alexander stb. szintén talált specifikus antitesteket a csarnokvízben. Fischer, Frey tag és Remkynek tenyésztéssel L. icterohaemorrhagica törzset sikerült izolálnia egy olyan szem csarnokvizéből, amelyben 2 év óta az uveitis anterior harmadszorra lépett fel ; a vérben 1 : 800 agglutinációs titer volt a második fellángolás idején.

Idült uveitis és körülírt chorioiditis 1—1 esetében brucella abortus Bang derült ki az erősen pozitív agglutinációs titer alapján ; mindkét betegnél Chloromycetin kezelésre gyorsan visszafejlődtek a gyulladásos elváltozások, így ex juvantibus is alátámasztható volt a Bang kórisméje.

Gonorrhea gyanúja miatt elvégzett complementkötési reakciók viszont negatív eredményt adtak.

Witmer a csarnokvíz kvantitatív immunológiája során a gümőkór kórismézéséhez a Middlebrook—Dubos-féle haemagglutinátiót használta, amellyel hazánkban először a szegedi szemklinikán Galli foglalkozott. Witmer megállapította, hogy a pozitív haemagglutinátió a vérben alig mond többet, mint egy pozitív tuberculin reakció. Azon eseteket, amelyekben a haemagglutinatiót a gyulladásos csarnokvízzel is el tudta végezni, értékesnek véli még akkor is, ha hozzá kell tennie, hogy fáradozásának eredményei elég szerények. Csak 7 esetben kapott a serummal szemben fokozott antitestaktivitást. Ezekben is biztosítható volt ex juvantibus a kórisme, mert kivétel nélkül minden esetben streptomycinnel és INH-el végzett specifikus kezelés hatására, részben meglepően rövid idő alatt, gyógyulás következett be. RemJcy ugyancsak Goldmann és Witmer szerint végezte a Middlebrook—Dubos-haemagglutinatiós testet és 11%-ban igazolni tudta uveitises eseteinek gümőkóros eredetét. Lorenzen viszont 26 uveitis esetében a serum és csarnokvíz összehasonlító vizsgálata során a Middlebrook—Dw&os-test-el nem tudta bizonyítani a gümőkóros eredetet. Hallett, Wolkowicz, Leopold és Wijewski pedig endogen uveitis 200 esetében végzett sorozatos vizsgálat alapján úgy véli, hogy a Middlebrook—-Dw&os-testnek nincs helye az uveitis felülvizsgálásában.

Toxoplasmozis 3 esetében Witmer nem tudott lokális antitestképződést kimutatni, csupán a serum pozitív complementkötési reakciója és a pozitív Sabin—Feldman-féle ,,Dye-test” biztosította a kórismét, amit ex juvantibus a therápia is igazolt, mivel daraprim és sulfamid adagolásra kétségtelen javulás állott be a betegek állapotában. Remky végzett először Goldmann—Witmerféle kvantitatív serológiai vizsgálatokat toxoplasmosis eseteiben. Desmonts, Baron, Offret, Couvreur és Belong pedig a serum és csarnokvíz globulin mennyiségének és antitest titerének összehasonlító vizsgálata alapján ki tudta számítani a csarnokvíz „toxoplasmolytikus coefficiens”-ét.

Az uveitisek 77%-ában szereplő gócfertőzés kérdésében Witmer szerint a bakteriológia és immunológia még igen gyenge lábon áll. 36 heveny iritisből 23 esetben volt, 13-ban nem volt góc ; az idült uveitiseknél fordított volt az arány: 55 esetből csak 10-ben volt és 45-ben nem szerepelt góc. Witmer minden „sanált” esetben az eltávolított fogakból és mandulákból baktérium tenyészetet, majd bőrpróbát végzett. Kiderült, hogy minden esetben kevert fertő119