Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
zésről volt szó, amelyben főként streptococcus viridans, azután kb. egyenlő gyakorisággal streptococcus haemolyticus és non haemolyticus, staphylococcus albus haemolyticus vagy pyogenes aureus és coli-bacillusok voltak találhatók. Csak egészen ritkán sikerült А-csoportbeli streptococcus bétahaemolyticust kimutatnia. Általában a pozitív bőrpróbákat adó kórokozóval — bár az is előfordult, hogy több pozitív volt vagy mind negatív volt — desenzibilizálást végzett Witmer több héten át. Tehát Woods álláspontján van, csak nem biztatja pacienseit a 61-féle streptococcus törzzsel való testelésre, hanem a beteg gócából kitenyésztett kórokozóra korlátozza magát. Az utóbbi években terjedt el az antistreptolysin-O-test vizsgálata. A streptolysin-0 az А-csoportbeli streptococcus béta-haemolyticus anyagcsereterméke. Az antistreptolysin-O-testet a szemészetben először Taams és Westendorp—Boerma alkalmazta, majd Leopold és Dickinson, továbbá Smith és Ashton közölt adatokat. E szerzők szerint a heveny iritisek- és scleritiseknek sok esetében — és általában ezek azok az esetek Witmer szerint, amelyeket reumásként jelölünk meg — a serumban az antistreptolysin ill. antihyaluronidase titer szignifikánsan emelkedett a hasonnemű kontrolcsoport értékeivel szemben. Hallett és Leopold viszont az antihyaluronidase-test eredményeiről szóló újabb dolgozat alapján most arra a következtetésre jut, hogy az A- csoportbeli streptococcus béta-haemolyticus sem a heveny, sem az idült granulomatosus uveitisek esetében nem látszik aetiológiai szerepet játszani. Marget és Unger, Krannig szerint pedig iritis eseteiben csak igen ritkán találkozik a streptococcus fertőzés és pozitív ASO-titer. Ugyanis éppen az ún. „tipikus reumás” heveny fibrinozus iritiseknek alacsony titerük volt, míg régi, idült recidiváló uveitisek szignifikánsan emelkedett titert adtak. Witmer vizsgálataiban 28 negatív és 10 pozitív eredményt adott 62 ill. 240 átlagos titerrel. Ezzel szemben a kontrol csoportban 31 negatív volt átlagban 61-es titerrel és csak 1 pozitív 250-es titerrel. Az uveitis csoport 5 pozitív esetében a csarnokvízből is meghatározta Witmer az ASO-titert, azonban mindig alacsonyabb antitestaktivitás mutatkozott, mint a serumban. Munkatársaim : Laffers és Bozsóky 34 beteg 44 szemén végzett csarnokcsapolás után meghatározták a csarnokvíz és serum ASO-titerét és megállapították, hogy a) A. normális csarnokvíz antistreptolysint nem tartalmaz. b) Uveitisekben a csarnokvízből antistreptolysin mutatható ki, függetlenül a gyulladás pathogenezisétől. c) A megfigyelések felvetik az intraocularis antistreptolysin termelés lehetőségét, ami a streptogen uveitis diagnózisát biztossá teszi, d) A sorozatos csarnokcsapolás alkalmával mutatkozó antistreptolysin meghatározása egyes esetekben segítséget jelenthet a kórkép pontosabb megítélésében. Grósz István, Túri Károly és Dózsán Gabriella a serum ASO-titerének meghatározása alapján igyekeztek kideríteni különféle szembajok aetiológiáját. Munkatársam : Bozsóky Sándor Takátsy eljárásának alapján kidolgozott mikromódszerével a vérsavóból és csarnokvízből direkt és indirekt, bakteriális (Middlebrook—Dubos) és virus haemagglutinátiós módszerek, haemolytikus reakciók pl .az antistreptolysin és antistaphylolysin meghatározás, complementkötési reakciók (pl. Kolmer), bakteriális agglutinátió brucellákkal, leptospirákkal, toxoplasmákkal stb. egyaránt pontosan végezhetők. Laffers és Bozsóky 32 uveitises beteg közül 11 esetben talált C-reaktiv proteint a csarnokvízben. A CRP megjelenés a csarnokvízben nem jellemző sem a szemgyulladás aetiológiájára, sem morphológiai képre. Az összfehérje értékekre vonatkoztatott mennyiségi meghatározások alapján egyes esetekben a csarnokvízben relatív CRP szaporulatot sikerült kimutatni, ami intraocularis 120
