Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
diffúsiós értéknél nagyobb tényleges ellenanyagtiter intraocularis antitesttermelésre utal. A ,,Sollwert”-nél alacsonyabb tényleges csarnokvíztiter viszont a csarnok vízbejutott antitestek lekötődését, tehát a megfelelő kórokozó intraocularis jelenlétét valószínűsíti. Ilyenformán a diffúsiós értékhez viszonyított akár ellenanyagtöbblet, akár ellenanyaghiány a csarnokvízben elméletileg az uveitis aetiológiájának tisztázását jelentheti (2. ábra). szérum-у-globulin mg% : csarnokvíz-y-globulin mg% = = szérum — titer : csarnokvíz — „Sollwert” szérum-titer ■csarnokvíz-y-globulin mg% „Sollwert” = —--------------;------------1 т;---------yry-------------szerum-y-glo bulin mg% esarnokvíz-titer —» =- 1 (LOKÁLIS TERMELÉS) ------------------------ = Quotiens í —» = (DIFFÚZIÓ) „Sollwert” < 1 (LOKÁLIS FELHASZNÁLÁS) 2. ábra Witmer a következő kérdésekre igyekszik feleletet adni : Vajon a gyulladásos csarnokvíz antitestjei csupán a vér-csarnokvíz gát sérülésének kifejezői-e ? Egyszerűen a serumból jönnek-e és töménységük következményeként arányosak a fehérjékkel és gamma-globulinokkal vagy ellenkezőleg — ezek az antitestek a gyulladásos szemben synthetizálódhatnak és a csarnokvízben fokozottabb koncentrációban találhatók, mint amelyet előrelátni enged a fehérjetartalma ? Nyilvánvaló, hogy ezek a kérdések csak igen pontos kvantitatív serológiai módszerekkel válaszolhatók meg. Witmer új kvantitatív serológiai vizsgálatokkal, amelyeket a) periodikus ophthalmiától érintett lovakon (leptospirák provokálta recidiváló uveitis) ; b) tbc-s uveitises betegeken és c) kísérleti tbc. és leptospirosis előidézésével nyulakon végzett — ki tudta mutatni, hogy a specifikus antitestek töményebbek a gyulladásos csarnokvízben, mint ahogyan várni lehetett volna a fehérjetartalom alapján. Amíg ugyanis általános fertőzés esetében a normális első, de még a második csarnokvízbe is csak 1/3-a jut el a serumban keringő antitesteknek, addig az elsődlegesen fertőzött szem gyulladásos csarnokvizében éppen fordított az arány : az antitestaktivitás 3-szor erősebb, mint a serumban vagy 9-szer magasabb, mint a normális csarnokvízben. Az antitestképződés a szemben időbelileg egybeesni látszik a uveának histológiailag látható plasmasejtes beszűrődésével. Mindezekből Witmer szerint logikusan következik az, hogy a gyulladásos csarnokvíz antitestjei nem csupán a serumból jönnek, hanem több-kevesebb részben a szemben is képződhetnek. Egy újabb kísérletében a Goons-íé\e módszer szerint fluoresceinnel jelzett antitestekkel ki tudta Witmer mutatni, hogy a specifikus antitestek tényleg csak az uvealis szövetet infiltráló plasmasejtekben találhatók. Nyitva maradt a kérdés, hogy honnan származnak ezek az antitesteket tartalmazó plasmasejtek ? Újonnan képződhetnek-e a helyszínen a differenciálatlan mesenchymalis sejtekből vagy a nyirokcsomókból és lépből származnak és ebben az, esetben csak szállítmányozó szerepet töltenének be ? Witmer indirekt módon, kísérletileg bebizonyította, hogy az antitesteket termelő plasmasejtek a gyulladásos szemben helyileg képződnek. Még hátra van ennek direkt módon történő bizonyítása a óooras-módszerrel. Ezután Witmer 100 uveitis esetében sorra veszi az aetiológiai lehetőségeket. Lues nem fordult elő, de ez nem jelenti azt, hogy végleg eltűnt és éppen ezért egyetlen Wa ssermann - pozití v esetet fel nem ismerni : határozottan súlyos műhiba lenne. Alaerts eseteiben a csarnokvíz vizsgálat még akkor is pozitív eredménnyel járt, amikor a vérben a reakció már negatívvá vált. 118
