Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
mm3-kint, 80%-ban polynucleáris és 2,5%-ban eosinophil leukocytáról volt szó. A csarnokvíz virológiája még igen kevéssé fejlett, annak ellenére, hogy a vírusos szembajoknak mindig nagy figyelmet szenteltek a szemészek és bakteriológusok. A mai napig csak a herpes vírust és a japán encephalitis vírusát sikerült izolálni és identifikálni a csarnokvízből; nagyságrendjük eléggé különböző. A csarnokvíz parazitológiája eléggé változatos. Nálunk kevéssé jelentős, inkább a trópusokon figyelemreméltó, mert Verrey szerint iritis, iridocyclitis előidézője lehet. A csarnokcsapolással eltávolítva a lárvákat, sok esetben meggyógyul a gyulladás. A csapolásnak ilymódon nemcsak therápiás hanem cytológiai és immunológiai jelentősége is van, mert a sejtes reakció típusa mellett a helyi immunitási viszonyokról is tájékoztat. 4. Serológiai ill. immunológiai vizsgálatok Wit mer szerint nincsen egyedül önmagáért való csarnokvíz serológia. A szembeli immunitási viszonyok nem folytatnak sajátos egyéni életet, hanem az egész szervezet uralma alatt állnak és az egész testet döntően befolyásolhatják, ahogyan Goldmann és Witmer egyöntetűen ki tudta mutatni. Ennekfolytán a csarnokvíz serológiáját a vérével együtt kell értékelni és a kapott eredményt mindig az egész szervezet figyelembevételével lehet csak hasznosítani. Wessely, Römer, Salus, Schieck, Franceschetti és Hailauer, Mylius, Alaerts, Verrey stb. bebizonyította, hogy a csarnok vízben kimutatható antitestek fehérjék éspedig gamma-globulinok alakjában találhatók, mégpedig általában a fehérje-tartalommal arányos mennyiségben. így a gyenge fehérjetartalmú normális csarnokvízben csak akkor találhatók antitestek, ha a serum nagy koncentrációban tartalmazza őket. Ezért nem valószínű, hogy egészséges szemben antitestek képződhetnek. A gyulladásos csarnokvízben a fehérjetartalom növekedése miatt nagyobb mennyiségű antitest várható. A korábbi kutatók qualitativ meghatározásaival szemben Goldmann és Witmer kvantitatíve mutatta ki a csarnokvízben levő antitesteket és viszonyította őket a serumban levő antitest mennyiséghez. Csak így lehet szaporulatot vagy csökkenést a csarnokvízben egyáltalán megállapítani. Ezért nem elegendő csak az ún. végtiterét regisztrálni pl. egy agglutinációs reakciónak a csarnokvízben és serumban. Witmer szerint ez még egyáltalán nem kvantitatív immunológia és egészen hibás értékeket adna, mert tudjuk, hogy az antitestek fehérjék és hogy a szem legsúlyosabb gyulladása esetén is egészen biztos, hogy a serum még mindig fehérjegazdagabb, mint a csarnokvíz. A végtitert tehát vonatkozásba kell hoznunk azon folyadéknak fehérjetartalmával — csarnokvíz vagy serum — amelyben emelkedetté vált. Azonban nem az összes serumfehérje antitest. Nagyon jól tudjuk, hogy ez kizárólag a gammaglobulinfrakciók funkciója. Ezért a legkedvezőbb, ha a végtitert az abszolút gamma-globulintartalomhoz viszonyítjuk, vagy ami még egyszerűbb — Witmer nyomán — átszámolható 1 g gamma-globulinra és azután a csarnokvíz vagy serum antitestaktivitásáról beszélünk és ezt a két számot egymással viszonyba állítjuk. Még konkrétebben : a vérsavó és a csarnokvíz gammaglobulinszintjének, valamint ellenanyagtiterének meghatározása alapján kiszámítható az az ellenanyagszint, amely diffúsió útján jut a vérből a csarnokvízbe : ez az ún. „Sollwert”. Pl. ha a csarnokvíz gamma-globulintartalma a vérsavó gamma-globulintartalmának 1/10-e, akkor a különböző ellenanyagok „Sollwert”-je a csarnokvízben ugyancsak 1/10-e a serumtiternek. A számított 117
