Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
nehézséget az a tény, amelyet Offret világított meg jól : „Végzetes a baktériumok állapotára és vitalitására a csarnokvízben való tartózkodásuk”. Valóban nem lehetnek közömbösek a baktériumokra a kóros csarnokvízben előforduló ellenanyagok, agglutininek és lysinek, phagocyták és — antibiotikumok. Amsler és Verrey szerint ilyen körülmények között nem meglepő, hogy ezek a mikroorganizmusok többé-kevésbé elváltoztak, amikor megtalálhatók, gyakran nehéz identifikálni őket és még nehezebb tenyészteni. Utolsó, de nem kevésbé jelentős nehézség az, amire Verrey nyomatékkai utal, hogy a csírák jelenléte a csarnokvízben szabályszerűen átmeneti és epizódszerű ; valóban egy átmenetről van szó, amely hol egyetlen és rövid invázió az uveitis legkezdetén, hol rövid és ismételt tartózkodás az új fellángolás pillanatában vagy éppen minden klinikai jel távollétében. Érthető ilyen helyzetben a korai és ismételt bakteriológiai vizsgálat fontossága. Még így is Verrey szerint az eddig ismert mintegy 70 fajta mikroorganizmus, vírus, protozon és parazita közül, amelyek intraocularis fertőzést idézhetnek elő, csarnokcsapolással mindössze 30 törzset lehetett diagnosztizálni. Az összes gyulladásos csarnokvíz leoltások 4%-a volt pozitív ; leggyakrabban staphylococcusok voltak tenyészthetők. Amsler és Verrey első közleményei óta, tehát az utóbbi évtizedben mutatkoztak jelentősebb eredmények. így pozitív leptospira tenyészetről, vagy oltásról számolt be Pagani, Cimbal, Alexander (és munkatársai), továbbá Fischer, Freytag és Ветку; Раи diplococcusokat, Habegger élő toxoplasmákat talált a csarnokvízben. Saraux 125 tenyészetéből 32 (25,6%) volt pozitív, ebből 20 esetben staphylococcusokat talált. Kapuscinski és munkatársai : Ogielska, Skurski és Ogielski iridocyclitisek 4%-ában találtak staphylococcusokat a csarnokvízben. Ugyanebben az időben megfigyelték a staphylococcus aureus, ritkábban albus megjelenését a kötőhártyai áthajlásban. A Kolobolocki-reakció lehetővé tette nekik ugyanazon staphylococcus toxin jelenlétét kimutatni a csarnokvízben, mint a kötőhártyában és konstatálni bizonyos párhuzamosságot a csarnokvíz tartalmazta toxinmennyiség és szivárványgyulladás között. E szerzők azt gondolják, hogy itt bizonyos viszony lehet a kötőhártyában és szivárványban jelenlevő toxinmennyiségek között. Amsleréк utalnak arra, hogy a centrifugált csarnokvízben találhatók szabad, agglutinált vagy phagocytált baktériumok is. Utóbbiak az először Brückner által leírt nagy phagocytasejtekben vannak, amelyek csak a gyulladásos csarnokvízben és legtöbbször a fertőzés kezdete után 10—20 nappal mutathatók ki. Verrey szerint azon esetek százalékszáma, amelyekben ezen sejtek a csarnokvízben találhatók, gyulladásmentes szemben egyenlő 0-val, 19,1%-ra emelkedik gyulladásos esetekben pozitív tenyészettel és 77,7%-ra gyulladásos esetekben pozitív tenyészettel és valamilyen septikus góccal pl. gennyes mandula. Ezek a számok 418 csarnokvíz tenyészet sorozatából származnak 24 pozitív lelettel. Hasonlóképpen 6-szor több pozitív leletet kapott Verrey a később ilyen nagy phagocytákat mutató esetekben, mint azokban, amelyek az uveitis kifejlődése alatt nem tartalmaztak phagocytákat. Ilyenformán tehát az exogen és endogen uveitisek bizonyos számában nagy valószínűséggel lehet elfogadni baktérium jelenlétét a csarnokvízben. A gombák egészen ritkán fordulnak elő a szemben. Schwartz csarnokcsapolás után blastomyceta (monilia) színtenyészetét kapta. Verrey valószínűen spórákat látott egy hypopyonban, amelynek tenyészete b. subtilis fertőzést mutatott. A szem eltávolítása után a szövettani metszetekben az elülső csarnoknak streptothris-fajta gombával történt inváziója volt látható. A nyilvánvalóan kevert fertőzésű eset csarnokvizében Verrey 4010 sejtet talált 116
