Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-06-01 / 2. szám
2. A Huber-féle tyndallométer. Az elülső uvea gyulladásánál vagy a szemteke elülső részének contusiója után a vér-csarnokvíz gát átjárhatóságának erős fokozódása következtében fehérje lép át a csarnokvízbe, amelyet réslámpával a kolloid oldatoknál ismeretes Tyndall-tünet alapján közvetlenül megfigyelhetünk. A Huber szerkesztette réslámpa tyndallométerrel a nephelometria alapelvei szerint photometriás úton lehet mérni az élő szem elülső csarnokában a Tyndall-skvok világosságát. Ha a TyndallA \ atás n а к egy megbetegedés különböző időpontjaiban megállapított zavarodási értékeit koordináta-rendszerre vitte át Huber, akkor egy görbét kapott : az ún. Tyndallnephelogrammot, amely a csarnokvízbe történt fehérje átlépés időbeli lefolyásáról adott felvilágosítást és amely az egész kórlefolyás képében szervesen beleilleszkedett. 3. A klinikai fluorometria lényege Ehrlich kísérlete alapján az, hogy 2 cm3 10%-os fluorescein-Na érbefecskendezése után rövidebb-hosszabb idő múlva a csarnokvíz többé-kevésbé intenzív zöldrefestődése figyelhető meg a réslámpa alatt. Annál gyorsabban és töményebben jelenik meg a fluorescein a csarnokban, minél átjárhatóbb számára a vér-csarnokvíz gát valamilyen helyi vagy általános tényező következtében. Amsler és Huber a réslámpa áramának intenzitását egy előtét ellenállással addig csökkentette, amíg a csarnokvíz zöldelése éppen eltűnt. Ekkor az áramerősséget regisztráló ampermérőről feljegyezte a lámpán átfolyó áramot. Méréseit mindkét szemen 2 percenkint végezte 30 percen át és a kapott értékeket koordináta-rendszeren rögzítette. A klinikai fluorometria alkalmasnak bizonyult számos tisztázatlan probléma tanulmányozására és végleges felderítésére. így a csarnokvíz keringési és mennyiségi viszonyai, a perctérfogat, a glaukomások műtétéinek hatásmódja, gyógyszer és vitamin hatások elemzése, keringési zavarok és shock vizsgálata stb. Amsler, Verrey és Huber szerint a fluorescein csarnokvízbeli kiválasztódása különféle módon adagolt gyógyszerekkel és vitaminokkal eredményesen befolyásolható s ezt azóta igen sokan megerősítették. így pl. a cortison Amsler- Verrey és Huber szerint hatástalan a normális fluorescein diffusiora, a kóros diffusiókat azonban nyilvánvalóan befolyásolja. A calcium hasonlóan viselkedik. Az adrenalint Huber a fluorescein átjárhatóságot csökkentő anyagok közé sorolja. Kukán professzor Kahán, Lövi, Szeghy, Vajda, Vén munkatársával kimutatta, hogy a tonogen nemcsak a fluorescein átjutását csökkenti, hanem a csarnokvíz elfolyását is fokozza. A tonogen mintegy kiszívja a csarnok tartalmát; legkifejezettebben a subconj. befecskendezés szektorának megfelelően tűnik el a fluorescein a csarnokból, de egyebütt is megcsappan, sőt a csökkenés a másik szemen is kifejezetten mérhető. Kukán munkatársaival subconj. adott tonogennel számos esetben kitűnő therápiás hatást ért el stagnáló hyphaema vagy hypopyon esetében. Kukán és munkatársai thrombosis v. c. retinae 5 esetében a fluorescein permeábilitást kissé emelkedettnek találták. Amikor a retinális vénás keringés zavarához másodlagos zöldhályog, rubeosis iridis társul, akkor a permeábilitás olyan nagy lesz, hogy a fehérjéhez kötött fluorescein is belép a csarnokba. A kísérletesen előidézett vénás pangás és hypoxaemia permeábilitást befolyásoló hatásának tanulmányozására jó eszköznek bizonyult Kukán negatív nyomásos ophthalmodynamométere. Ezen eszközzel végzett vizsgálatok után egy modell kísérletben is meggyőződtek arról a jelenségről, hogy a csarnokvízben a fluorescein fluorescentia a pH-val növekszik. Tourniquet-shockos kutyákon végzett kísérletek után pedig ki tudták mutatni, hogy nem a histamin felelős a nagymértékű permeábilitás fokozódásért. 112