Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
Prognózis Az eddigi adatok alapján látható, hogy az opticusglioma prognózisa igen nehezen határozható meg. A congenitalis eredetű, évekig, évtizedekig elhúzódó tumorpropagatio miatt csak hosszabb katamnézisű adatok vehetők figyelembe. A közlemények zöme azonban alig néhány hónapos, legfeljebb egy-két éves katamnézisű. Megnehezíti még a prognózis megítélését, hogy a közlemények egy része az opticusgliomát és chiasmagliomát külön-külön, mások pedig együttesen tárgyalják. Számos közleményből nem állapítható meg chiasmaglioma esetén, hogy a tumor a chiasmából, vagy tractus opticusból indult-e ki, vagy pedig csak másodlagosan infiltrálta a chiasmát az agy környező részéből kiinduló glioma (9, 52, 94, 132). Duke—Elder (1945) lassú lefolyású de végül lethalis betegségnek tartja. Rettelbach és Schutzbach (1941) viszont 183 — az irodalomból összegyűjtött — hosszabb katamnézisű betegének adatai jobb prognózisra utalnak. A 83- beteg közül 51 halt meg. Az 51-ből 17 postoperativ meningitisben halt meg (orbitaműtétek az antibioticumok előtti időből). Tehát in complet tumoreltávolítás után csak 33 beteg halt meg a tumorpropagatio miatt ; ezek közül 32 beteg 5 éven belül, 1 beteg 25 év múlva (!) — azaz összesen a betegek 20%-a. Az utóbbi időben figyelemre méltó a már említett Taveras, Mount és Wood (1956) 34 besugárzott betege prognózis szempontjából. 34 betegük közül 10 betegük halt meg. A 10 betegből 5 beteg fél éven belül az első észlelés után, 2 beteg félév múlva ; 1 beteg 4, 1 beteg 11 és 1 beteg 13 évvel az első észlelés után. Viszont több mint 10 év óta 8 beteget észleltek, nem számítva a II, illetőleg 13 év múlva meghalt betegeket. A rendelkezésünkre álló irodalomban 28 beteget találtunk, akiknek 9, vagy több éves progressiomentes katamnézisük van (4, 7, 16, 18, 19, 40, 69, 81, 85, 112, 134). A 28 beteg közül 13 beteg 15 évnél hosszabb katamnézisű. Különös figyelmet érdemel, hogy a hosszabb katamnézisű betegeken többnyire csak — a régen szokásos — orbitotomia történt a tumor eltávolítása érdekében. Az újabb, nagyobb számú totális tumoreltávolítás (craniotomiával) eredménye prognosis szempontjából az igen lassú tumor-propagatio miatt még csak bizonyos fenntartással értékelhető. Biztos azonban, hogy a —• gliomákhoz általában viszonyítva eddig is jó — prognosis az esetek egy részében elvégezhető totalis tumoreltávolítás következtében tovább javul. A chiasmagliomák prognosisa sokkal rosszabb, nagyjából azonos a középvonalas, inoperabilis agytumorok prognosisával (154). Azonban ma már a chiasmagliomás beteg élete az intracranialis hypertensiv tünetek első jelentkezése után évekkel meghosszabbítható (37). Az opticusmeningeoma — a referált kivételektől eltekintve — általában a hasisról infiltrál az opticushüvelybe, tehát prognosisa azonos a kisszárny- és tuberculum sellae meningeomák prognosisával. A tumor sugár resistens, csak műtéttel gyógyítható. A tokos típusú tumor prognosisa jó. A meningosarcoma a környező kötőszövet infiltrálása miatt előbb-utóbb halálhoz vezet (154). A visusprognosis rossz. Rendszerint már az első észleléskor alig találunk visust és a tumor totalis kiirtása az esetleges functiók teljes elvesztését okozza az érintett szemen. A maradvány functio megőrzéséről és javulásáról számol be Taveras, Mount és Wood radiotherapiás közleménye (1956), továbbá a chiasma decompressióval foglalkozó közlemények (17, 23). Egy esetben mi is a visus megőrzésével távolítottunk el opticusgliomát Intézetünkben. Műtét 58
