Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
után a látótér javulását figyelhettük meg. A látóideget azért kíméltük meg, mert az opticus intracranialis szakaszán — a hasison — a diffusan a temporalis lebeny alá burjánzó tumor totálisán nem volt eltávolítható. A chiasma ép volt (117). A 6 éve végzett műtét óta a beteg panaszmentes, statusa változatlan. Melanoma A látóideg primär melanomája igen ritka. Eddig kizárólag a papillán észlelték. A lamina cribrosa festékes sejtjeiből származtatják. A diagnosticus nehézségek miatt de Veer (1954) joggal veti fel a kérdést — egy juxtapapillaris chorioideamelanoma histológiája és 10 primär papillamelanomának közölt eset gondos analízise alapján — hogy előfordul-e egyáltalán primär papillamelanoma? Ugyanis —szerinte — kicsiny juxtapapillaris chorioideamelanoma szemtükörrel csak a papillán látható. A tumor apró, chorioideában elhelyezkedő része csak szövettani vizsgálattal mutatható ki, mint ez közölt esetében is történt. Az idézett 10 esetből (14, 25, 26, 49, 78, 97, 104, 105, 129, 140) csak kettőben lehet —• véleménye szerint — a tumor chorioidealis eredetét nagy valószínűséggel kizárni (25, 78). Hasonló, klinikailag papillamelanomának, szövettani vizsgálattal juxtapapillaris melanomának bizonyult casuisticát még kettőt ismerünk az újabb irodalomból (98, 108). Ezzel szemben — a már de Veer idézte két primär papilla melanomán kívül — Scuderi (1949) és Walsh (1956) közöl egy-egy histológiailag igazolt primär papilla melanomát. Walsh a papilla melanomát jóindulatú, soha áttétet nem okozó, lassan növő tumornak tartja — szemben az igen malignus chorioidea melanomával. Mindkét esetben a tumor a lamina cribrosa rostjain áttörve, az opticus rostokat infiltrálta. Walsh véleményét erősíti meg Satanowshi és Kwlat (1947) 6 éven át klinikailag megfigyelt — progressiót nem mutató — benignusnak ítélt, pigmentált tumorról szóló közlése. Nakayama (1953) casuisticája — a rövid referátum alapján — nem ítélhető meg. Véleményünk szerint a kérdésnek jelenleg — a rendelkezésünkre álló klinikai vizsgáló eszközök mellett — gyakorlati jelentősége nincs. A látszólag csak a papillán levő melanoma esetleges juxtapapillaris chorioidealis eredetét klinikai vizsgálattal kizárni nem tudjuk, ezért -— a beteg élete érdekében — a kérdéses bulbust feltétlenül el kell távolítani. Mert sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy ■— adott esetben — klinikailag nem diagnosztizálható juxtapapillaris chorioidea melanomáról van szó, nem pedig az igen szórványosan előforduló — állítólag benignus—primär papilla melanomáról. Talán a további histológiai vizsgálatok és a szemfenéki réslámpa vizsgálat eredményeinek összevetése később megbízhatóbban értékelhető differential-diagnosticai tünetekhez vezet. Haemangioma A haemangioma onkológiai ritkaság a látóidegben. Nagyobbrészt a papillán írták le. Wällner és Moorman (1955) saját közölt esetükön kivül 15 irodalmi adatot közölnek. Ezt kiegészíthetjük még Reese (1951) és Franceschetti, Babel (1954) egy-egy casuistieájával. A papilla haemangiomáját a phakomatosisok — szorosabban véve a Hippel- és Lindau-angiomatosisok — rész jelenségének tartják. Az egész látóideget involváló haemangiomáról Krug és Samuels (1932) és Reese (1951) számolnak be; ez utóbbi haemangioma cavernosum volt. Phakomatosishoz nem sorolható haemangiomát Schieck (1912) közöl. Ilistologiailag peritheliomának (haemangiopericytoma) bizonyult. Irodalom 1. Aitchison : cit.: Duke—Elder : Text-Book of Ophth. Vol. III. — 2. Aebli, R. : Arch, of Ophth. 33 : 86. 1945. — 3. Bailey, P. : Intracranial Tumors. London. 1933. — 4. Barraquer, J. : cit.: Duke—Elder. — 5. Beeumler, J. : Klin. Monatsbl. f. Augen-5Ű
