Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
szetesen ezek hiánya esetén sem lehet a tumor intracranialis terjedését biztosan kizárni. A következő betegségektől kell elkülönítenünk. A szemfenéki elváltozások (simplex típusú atrophia nervi optici vagy pangásos papilla) a visus romlásával emlékeztethetnek egyéb okból kialakult látóidegsorvadásra vagy neuritis optici-re, — de az exophthalmus és a röntgentünetek alapján nem nehéz a diagnosis. Egyéb orbitatumortól szintén nem nehéz elkülöníteni (6,102), mert úgyszólván kizárólag az opticustumor van a Benedict-féle 3. sebészeti rétegben, tehát az exophthalmushoz nem társul dislocatio. Ha társul is minimális dislocatio, a bulbus lefelé dislocált. Más, lassan fejlődő orbitatumorhoz viszonyítva a visusromlás igen kifejezett és korán jelentkező tünet. Ha a meningosarcoma a sclerát és chorioideát infiltrálja, rendszerint csak szövettani vizsgálattal biztosíthatjuk a helyes diagnosist. Ryan (1957) betegét klinikai vizsgálattal az orbitába tört retinoblastomának vélte. Meg kell említenünk még, hogy Löhlein és Tönnis (1949) egyik betegének műtéti lelete — noha a beteg klinikai tünetei minden szempontból opticustumornak feleltek meg — látóideg tuberculómának bizonyult. A chiasma és a tractus opticus tumora a suprasellaris tumorok közétartozik — tehát elsősorban ezektől kell elkülöníteni (24, 106, 134). A suprasellaris tumoroktól, például craniopharyngeomától az eltérő röntgentünetek, a látótér és ez utóbbinál jelentkező sokkal kifejezettebb endocrin tünetek alapján különíthetjük el (91). Optochiasmalis arachnitistől csak az anamnesis alapján tudjuk eldifferentiálni. Nagy chiasmatumor még ventriculographiával sem mindig különíthető el III. kamra tumortól, vagy craniopharyngeomától biztosan (51). Azonban valamennyi eddig felsorolt betegség therapiája műtét — transfrontalis craniotomia —, tehát kétséges esetben a műtét eldönti a diagnosist. Sokkal súlyosabb problémát jelent a chiasmaglioma elkülönítése kezdeti tünetei alapján. Ugyanis a kétoldali, simplex-tipusú atrophia nervi optici, melyhez centralis scotoma, majd irregularis, esetleg bitemporalis perifériás kiesés társul —- sclerosis multiplex tünete is lehet. Ezzel kapcsolatban csak Walsh (1956) egyik betegére hivatkozunk. Az említett tünetek mellett conservativ therapiára javulást észlelt, mégis egy év múlva hypertensiv hydrokephalus tünetek jelentkeztek. Az újabb, kivizsgálás mutatta ki a betegen a chiasmagliomát. Therapia Ma általában az opticus- és chiasmaglioma therapiája műtét, melyet csak in complet tumor eltávolítása után szokott röntgenbesugárzás követni. Régebben (1945 előtt) általában csak a tumor szemüregi szakaszát távolították el ; a szemüreget tárták fel. Ezért rendszerint a tumor proximális szakaszát nem tudták eltávolítani. Újabban transfrontalis craniotomiát végeznek a tuinor totalis eltávolítása érdekében. Ma a következő szemüregi műtéteket végzik (15) : 1. transconjunctivalis feltárás. A tumort a bulbus-szal együtt eltávolítják. 2. Krönlein-mütét. Lateralis orbita feltárás, általában valamelyik módosítását végzik. Legújabb módosítását Berke (1954) és Spaeth (1955) közölte. 3. Lagrange-műtét. Medialis orbitafeltárás. 4. Killian-műtét. Behatolás a szemöldökívben. Újabban Spaulding (1958) végzi ; azt állítja, hogy АЖбт-műtéttel a tumoros opticus a chiasmáig eltávolítható (!). 5. Davis-műtét (1940). Behatolás az orbita alsó szélén. Véleményünk szerint a tumor intraorbitalis részét Hams-műtéttel lehet a legegyszerűbben és leggyorsabban eltávolítani a környező szövetek megkímélése mellett. Még ma is sokan csak a felsorolt orbitaműtétek vala56
