Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
Chiasma- és tractus opticus tumor dienkephalon-tüneteket, endokrin - zavarokat okozhat. Később a III. kamra elzáródása miatt hydrokephalus internus és intracranialis hypertensiv tünetek fejlődnek ki (38, 79, 106, 134, 149). A fenti tünetek — műtéti therapia nélkül — a beteg halálát okozzák. Az intracranialisan kezdődő opticusmeningeoma szemtüneteihez a tuberculum sellae, vagy a kisszárnymeningeoma jólismert tünetei (fokozott liquorfehérje, positiv röntgentünetek stb.) társulhatnak. Tehát összefoglalva az intracranialisan növekedő opticusgliomák és meningeomák tüneteit az e környéken jelentkező agytumorok tünetei egészítik ki. Röntgentünetek Legismertebb a látóidegcsatorna féloldali kitágulása. Meningeomában ritkán fordul elő. Egyéb tünetek nélkül —exophthalmus, látásromlás stb. — nem értékelhető látóidegdaganat diagnostisálására (111). Chiasmatumor mindkét canalis opticus kitágulását szokta okozni, de ekkor is mérhető különbség van a kettő között (112). Chiasmatumorra jellemző röntgenelváltozásnak írják le a „körtealakúan” kitágult sellát. A normális helyzetű processus clinoideus anteriorok alatt a sella előre boltosodik (46, 79, 91, 112). Továbbá a kiszélesedett sulcus chiasmatist (112). Mindkét tünet a kitágult látóidegcsatornák következménye. Kiszélesedett sulcus chiasmatis csak tág canalis opticusok mellett kórjelző chiasmatumorra (38). Meningeoma az orbita- és basiscsontokon hyperostosist okozhat. Tomographiával Breagat et al (1955) diagnostisáltak sikeresen chiasmatum őrt. A contrastanyagos eljárások közül carotis angiographiával a tuberculum sellae és kisszárnymeningeoma jól értékelhetően kimutatható, de — megfigyelésünk szerint — opticustumor vagy chiasmaglioma diagnostisálására nem alkalmas. Hasonló eredményre jutott Castorini, Severini (1957) és Dodge et al. (1958). Ezzel szemben egyesek az arteria ophthalmica dislocatióját (57), mások a tumor érrajzolatát írják le (76). Krayenbiihl (1958) a vena angularison át végzett eredményes venographiáról számol be. Pneumoenkaphalographiával és ventriculographiával a chiasma és tractus opticust érintő tumorok esetén a cysterna chiasmatica telődési hiányát, a III. kamra mellső felének benyomódását, esetleg a tumor kirajzolódását észlelhetjük (24, 38, 106, 134). Differential-diagnosis. Elsőrendűen fontos lenne megállapítani a kizárólag orbitatünetekkel jelentkező tumorról, hogy kiterjed-e a basisra, vagy sem, — mind a műtéti therapia, mind a prognosis megítélése szempontjából. Több adatot ismerünk, hogy a glioma csak orbitalis elhelyezkedésű volt (40, 136), egy négyéves leánygyermek betegünkön mi is észleltük (117). Mint fentebb említettük, előfordul csak az orbitában elhelyezkedő meningeoma is. De nem ismerünk olyan klinikai vizsgálatot, melynek alapján biztosan kizárhatnánk a tumor intracranialis terjedését (33, 34, 41, 103, 114). Nover és Zielinski (1958) szerint az opticusgliomák tekintélyes része a látóidegcsatornában keletkezik és onnan terjed a látóidegben mind cranialis, mind orbitalis irányba. A látóidegcsatorna viszont műtéti szempontból a hasishoz tartozik. Ezzel szemben az orbitacsúcs környékének röntgenelváltozásai, a másik szem látóterének és visusának sérülése, endocrin tünetek, továbbá az intracranialis hypertensiv tünetek a tumor basisra terjedésének biztos jelei. Termé55
