Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
Esetünket — figyelembevéve az irodalmi adatokat is — a foramen opticumon keresztül előnyomult encephalocelének tartjuk. Bár a rtg. felvétel mutatott különbséget a 2 foramen opticum között, mégis más kifejezett tünetek hiányában legkézenfekvőbb dolog volt tumorra gondolni. Axenfeld ugyan azt írja, hogy rtg. felvétel után biztosan fel lehet állítani a diagnózist. Nekünk nem sikerült és azt hisszük, hogy rtg. felvétellel az encephalocele orbitae posteriorist csak akkor lehet biztosan diagnostizálni, ha az agysérv nagy résen keresztül nyomul előre és a Strandberg által összegezett kísérő tünetek, valamint más fejlődési rendellenességek is megvannak. A foramen opticumon keresztül létrejött encephalocelét tünet-szegénysége miatt pedig még ezek figyelembe vétele mellett is csak akkor tudjuk felismerni, ha gondolunk rá. Betegünknél az agysérv úgy jöhetett létre, hogy a fejlődési rendellenességként meglevő tágabb, baloldali foramen opticumon keresztül a fiziológiásnál nagyobb agynyomást okozó terhesség és azzal járó toxicosis, hyperemesis gravidarum a foramen opticum felett elhelyezkedő agyrészletet intraduralisan az orbitába préselte. Szülés után az exophthalmus már nem fokozódott, mert az összenyomott n. opticus, valamint ennek gyulladása, oedemája, duzzanata vice-versa szűkítette a canalis opticus térfogatát. Az agysérv szinte kizáródott s ezért nem volt kiváltható reponáláskor agyi tünet és pulsátió. Ezek után megállapíthatjuk, hogy a foramen opticumon létrejött agysérv tünete olyan exophthalmus, amikor a szemgolyó egyenesen előre áll, nincs dislocálva, nem reponálható, a kizáródás miatt reponálási kísérletkor agyi tünet nincs, ugyanígy pulsátió sem : korán jelentkező tünete pedig a nagy, sőt teljes látásromlás, valamint a velejáró szemfenéki kép és szemüreg mélyébe sugárzó fájdalom. Az agysérv létrejöttének oka feltétlenül fejlődési rendellenesség volt még akkor is, ha a két foramen opticum közti különbséget a normális varians lehetőségeként fogjuk fel, mert emellett anisometropiás volt a beteg és a bal, arcfele kissé fejlettebb. Biró és Lakatos mutatnak rá nagyszámú eset kapcsán,, hogy a hypermetropiás anisometropiák arc-assymetriákkal járnak és ezek már fiatal gyermekkorban kifejlődnek. Lakatos betegeinek 70%-ában az erősebb fénytörésű szem és az erősebben fejlett arcfél a bal volt, aminek magyarázata a jobbltezűség, vagyis a páros testrészek közül a jobboldaliak fejlettebbsége erősebb beidegzést igényel és ezért a bal agyfél nagyobb és jobb vérellátású. Ezen fejlődési rendellenesség tette lehetővé, hogy a fiziológiásnál nagyobb agynyomás ott keresett kiegyenlítődést, ahol erre utat talált és pedig a baloldali foramen opticumon keresztül. Blatt szerint az anisometropia magyarázata csak úgy lehetséges, ha azt a fénytörés sui generis, hereditär elváltozásának tekintjük, ami recessive öröklődik. Úgy gondoljuk, hogy esetünk ismertetése segítséget nyújt az egyoldali exophthalmus okának kiderítésében. összefoglalás Szerző egy, az orbita hátsó részében, a foramen opticumon keresztül intraduralisan előesett agysérv és annak tüneteit ismerteti. Oki tényezőnek a fejlődési rendellenességet tartja, melynek jelenléte esetében az élet folyamán a fisiológiásnál nagyobb megterhelés fellépte agysérv létrejöttét elősegítheti. Irodalom Axenfeld, Th. : Lehrbuch und Atlas der Augenheilkunde. G. Fischer Jena 1958. 671. о. — Blatt, N. : Graefs Arch. Ophthal. 114. 604. 1924. — Bíró : Adatok a rokonházasságok szemészeti vonatkozásaihoz. Szemészet. 86. 214. 1949. — Borochovic, 8. : 45.
