Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-03-01 / 1. szám
A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (Igazgató: Boros Béla egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa) közleménye Adatok a Posner-Schlosmaiin syndromához ÁGOSTON IRÉN Posner és Schlossmann 1948-ban glaucomato-cyclitises krízisként nevezett kórképet közöltek, melynek aetiológiájában az allergiás eredet látszik valószínűnek. Azóta számosán észlelték e syndromát, de mivel a hazai irodalomban eddig még e kórformával közlemény nem foglalkozott, érdemesnek tartjuk egy három év óta észlelt betegünk esetének ismertetését, annál is inkább, mivel néhány megfigyeléssel a kórképet kiegészíthetjük. A kórkép röviden a következőkben foglalható össze : az egy oldalra lokalizált panaszokkal és tünetekkel jelentkező betegnél a szem általában halvány, csak tágult conjunctivalis erek láthatók, ciliaris belöveltség nincs. A bulbus hypertoniás, a nyomásfokozódással egyidőben vagy előtte sejtes elemek jelennek meg a csarnokban, a praecipitatumok nem pigmentesek, hátsó lenövés soha nem képződik. A visus a rohamok alatt rendszerint kissé fátyolos, a beteg szivárványkarika látást jelez. A kóros oldalon a pupilla tágabb. A pupillographiás vizsgálat mindkét szemen azonos eredményt ad, egyes esetekben egyezik a primer glaucománál észlelhető lelettel. Posner és Schlossmann a centrális Sympathikus idegrendszer zavarára jellemző pupillographiás görbét is észlelt. Ha a tensio nagyon magas, a cornea oedemás. A csarnokzúg nyitott. Posner és Schlossmann két esetben szűkebb, két esetben tágabb csarnokzugot talált, hasonlóan Mattson is tág csarnokzugot ír le. Grant megfigyelései szerint roham alatt a csarnokvíz elfolyás jelentősen zavart, remissiók alatt normalis. A másik oldali szem relatíve hypotoniás. A betegség többször a heterochromiás, világosabb szemen jelentkezik. A látótér normalis és az is marad a betegség folyamán. Posner egy ízben progressiv látótérszűkülést észlelt. Az akut szakban néha angioscotomákat lehet kimutatni. A hypertensioval járó — néhány órától napokig tartható — roham változó gyakorisággal jelentkezik, mindig ugyanazon a szemen. A hypertensiós szak két hétnél tovább általában nem tart. Billet évenként 2—3- szor előforduló rohamról számol be egy esetében. Az intervallumokban a tensio normalis. A provocatiós testek negatívak. Műtéti beavatkozás nem változtatja meg a kórlefolyást, a roham a műtét ellenére ismétlődik (Posner, Schlossmann, Theodore, Mattson, Douglas). Billet trepanatiót és iridencleisist végzett jó eredménnyel, azonban ugyanakkor localisan cortisont alkalmazott. Therápiásan különböző próbálkozások történtek. Az alacsony concentraciójú pilocarpin néha csökkenti a tensiót (Posner, Schlossmann). Mattson eserintől és mintacoltól tapasztalt nyomáscsökkenést, azonban a miotikum nem rövidíti meg a krízist. Erősebb miotikum fájdalmas vérbőséget okoz (Posner, Abboud). Homatropin, atropin nem hat jelentős mértékben a tensióra. Pituitrin, adrenergiás drogok, calcium, histamin-antagonisták jó hatásúak. Givner brucellosis bőrtestet használt, 8 nap múlva a pracecipitatumok eltűnését észlelte. Mások a cortisont tartják jó hatásúnak. E kórképnél tehát a szerzők egyöntetű megfigyelése szerint a prognosis jó, a visus, látótér nem károsodik, a papillán a gyakori roham sem hagy maradandó elváltozást. Mattson két esetében az évek óta fennálló betegség papilla atrophiát és enyhe excavatiót hozott létre, anélkül, hogy visus csökkenés, vagy a látótérben beszűkülés jött volna létre. Egyes megfigyelések szerint a betegség főleg férfiaknál, kortól függetlenül jelentkezik. 38
