Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-09-01 / 3. szám
dik az egész képviselőtestületen, ügynökökként szolgálatára vannak a ,szűkebb Nemzeti Kör' által vezetett ,magyar egylet’ vezéralakjai. Ennek a titokban terrorizáló tevékenységnek a gyümölcse az a jelenség, hogy a hitközség választmányi tagságáról történő kinevezést még az a 9 v. Koller részéről a zsidóságból kiválasztott személy is elhárítja, akikről köztudott, hogy sem fáradságot, sem áldozatot nem kíméltek, csakhogy a királyi biztos meghívja őket erre a kitüntető tisztességre. De nem ez a leglényegesebb része a dr. Hirschler személyére vonatkozó vádaknak. Mint a továbbiakban áll, ő és társai agitációs kapcsolatban állnak a ,Nemzeti Kaszinó’ és a ,Nemzeti Kör’ forradalompártolóival. Az ,6’ és a ,Magyar Egylet’ pártolásával mindenféle címeken gyűjtéseket rendeznek és az így befolyó pénzt Olaszországba küldik az ott élő dr. Taussig nevű pesti zsidó címére, hogy továbbítsa az ,Emigránsok Bizottságának’. A ,Magyar Egylet’ azt a hírt terjesztette, hogy Olaszországból érkező megbízható értesülések szerint a most következő április hó első napjaiban megkezdődik a magyar szabadság tavasza és Ausztria erőszakos uralma véget ér. Ugyanilyen értelemben írta legutóbb a fenntemlített dr. Taussig Pesten lakó apjának, hogy rövidesen, nagyon rövidesen meg fog jelenni Magyarországon barátaival együtt’. Azt állítják, hogy ezt a levelet, amelynek tartalmát közölték a ,Magyar Egylet’ beavatottjaival, dr. Hirschlerrel, a ,Nemzeti Kör’-re] és a ,Sajtóklub’-bal, Taussig apjánál könnyűszerrel meg lehet találni. Ami dr. Hirschler további terveit illeti, hitközségi elnöki minőségében állítólag kifejezetten kötelezte magát a secessionisták felé, hogy a pesti zsidóság körében is található német elemeket kiszorítja, amely célból egész erejével azon munkálkodik, hogy a hitközség részére megszerezze az autonómiát, a fenti cél elérésének egyetlen alkalmas eszközét. E célkitűzése elérésében állítólag számít a m. kir. Helytartótanács liberalizmusára. Állítólag a helytartósághoz engedélyezésre felterjesztenek egy külön szabályzatot, amely az izraelita hitközséget a protestánsok önkormányzatának alapelveihez hasonlóan szervezi meg. Dr. Hirschler bizfos a dolgában és nyilvános ülésen állítólag így nyilatkozott : , Remélem, a helytartóság bemegy a csapdába. Ha ez meglesz, akkor mi magunk nevezhetjük ki a tanfelügyelőnket, ennek nyomán Pest sok magántanintézetét éppen úgy tőlük függővé tehetjük, mint már eddig is a nyilvános iskolákat. Csak akkor kaptunk a magunk számára teret a haza és a szabadság ügyének szolgálatára, előbb azonban nem, mert egész mostanáig a magántanodák nemcsak német iskolák, hanem igazában és valójában ,fekete-sárga’ intézmények, melyek nyíltan és bátran merik ebbeli törekvéseiket és felfogásukat érvényesíteni és megvalósítani.’ Ehhez meg kell jegyezni a következőket. Nem fér hozzá kétség, hogy a zsidóknak megvan a joguk ahhoz, hogy vallási dolgaikban az állami felügyelet törvényes korlátái között a protestánsokkal egyenlő helyzetbe jussanak. De egészen másképpen hangzik a válasz arra a kérdésre, hogy ezt a jogot elismerjék-e, figyelemmel az annyira kimondottan kormányellenes szándékra. A jelenleg Magyarországon fennálló provizórium (ideiglenes kormányzat) egyébként különben sem hivatott arra, hogy ilyen, a törvényhozás fóruma elé, majd azután az egybehívandó országos gyűlés (Landtag) elé tartozó elvi kérdéseket megoldjon. Ezért a m. tír. helytartóság liberalizmusa még abban az esetben sem szenvedhet törést, ha nem megy bele dr. Hirschler tervébe. Minthogy a fenti adatok Excellenciádat bizonyára nagyon érdekelhetik, azt hiszem, nem mulaszthatom el, hogy ezeket szíves tudomásul vétel végett és tovább tetszőleges felhasználásra szolgálatkészen közöljem. Wien, 1862. március 6. Olvashatatlan aláírás” Címzés : Forgách gróf őexcellenciájának kir. magyar udvari kancellár stb., stb. (Magyar Országos Levéltár, Udvari Kancellária elnöki iratok. 166/eln. ikt. sz. érk. Martius 8. 1862. -— 1410. 1862. Martius 6.). Elvitathatatlan forradalmiságát tehát nemcsak az ezt bizonyító, előbbiekben idézett naplórészletek támasztják alá, hanem ennek az eddig ismeretlen, általunk ,, Az országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei”-nek 1959. 15—16. számában fényképmásolatban is közölt jelentésnek tartalma is megcáfolhatatlanul igazolja. Nem kétséges, hogy ahhoz az alapot az elszenvedett megaláztatásokon, az osztrák rendőrállam túlkapásain, a párisi forradalom 182
