Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-09-01 / 3. szám
hibát okoz, a műtét elvégzéséhez szükségtelen. Mi két okból végezzük : elsősorban, mert a ligamentum alsó széle és a crista alsó széle között — különösen nőknél — ritkán lehet elég nagy, legalább 15 X 12 mm-es csontablakot képezni (a reoperációra kerülő esetekben majdnem mindig túl kicsi csontablakot találunk !), másodszor, mert igyekszünk a tömlőt egész hosszában megnyitni a canaliculusok beszájadzása felett is, a felső varratot a szájadzás fölé helyezni. Ohm is szükségesnek tartja a tömlő teljes megnyitását. Valu (77) a debreceni szemklinika tapasztalatai alapján ugyancsak a nagy csontablak fontosságát hangsúlyozza. A csont megtisztítása után a lágyrészek védelme mellett fogászati fissura fúróval elkészítjük a csontablakot. A csontszél legyen lekerekített. A fúrást mélyen a fossában ajánlatos kezdeni, nehogy a csont kitörése után csontléc maradjon a tömlő és az orrnyh. között. A magasan elhelyezett csontablak hátránya, hogy gyakrabban találunk rostasejteket a csont mögött ; ezeket gondosan ki kell irtani. Ha a gégészeti vizsgálat sorvadt orrnyh.-t jelez, ajánlatos iris-spatulával leválasztani a nyh.-t a csont kitörése előtt, nehogy a csonttal együtt a nyh. is kiszakadjon. Vérzéscsillapítás után a tömlő megnyitásához egyenes szondát vezetünk be, ennek végével a medialis falat kidomborítjuk, itt kezdjük a metszést lefelé, illetve felfelé. Ha a tömlő zsugorodott, nagyobb mellső fal kialakítására törekszünk, ilyenkor a hátsófalat kiirtjuk. Ezután kiszabjuk a megfelelő nagyságú orrnyh.-t, ha szükséges, az alsó részét kiirtjuk, ügyelve arra, hogy a csontszél felett nyh.-taréj ne maradjon, mely tasak képződéshez vezet. A perion varratok behelyezése Ohm tű segítségével a szokásos módon történik. A varratok ne feszüljenek. Ha a nyh.-k nagyon szakadékonyak, a felső falakat kötőszövet, illetve csonthártya hozzáöltésével erősíthetjük. Ha az orrnyh. annyira mállékony, hogy így sem sikerül a felső falat megnyugtatóan kiképezni, inkább az egész orrnyh.-t kiirtjuk és a műtét elején egészében megóvott csonthártyát varrjuk a tömlő mellső falához [Engelbrecht (25)]. A kész anastomosis felett a réteges, vagy egyszerű sebzárás már ízlés dolga. A ritkán tapasztalt behúzódást a műtéti területen talán megakadályozhatjuk a réteges sebzárással. A ligamentumot visszaölt hét j ük a csonthártyához. Egyes szerzők a felső fal varratát a bőrre is kiöltik [Weekers (73) és K. Smentovskaja (63)]. Nálunk nem szokásos. Tampont nem használunk, CR esetén a könnycsövecskén át az orrba vastag catgut fonalat vezetünk és az arc fölött lazán csomózzuk. A műtéti területre nyomókötést helyezünk. Utókezelés A műtét napján, vagy másnap az eredmény szempontjából nagyon hátrányos utóvérzés jelentkezhet. Ilyenkor a beteget magasan fektetjük, Ca, C-vit. injekciót adunk. Az esetek többségében az orron át kifolyó vér cseppszáma nem több percenként húsznál. Ilyen mérvű vérzés esetén nyugodtan várhatunk, az rendszerint egy órán belül megáll. Ha a cseppszám 40—50, vagy több, feltétlenül gégészeti vizsgálat és orrtampon behelyezése szükséges. Két esetünkben kellett Bellocque tampont alkalmazni. Szerencsére utóvérzés csak szórványosan fordul elő. Klinikánkon 711 műtét után 16 esetben észleltük. A 3. napon átfecskendezzük a csatornát. Ezt enyhe nyomással tesszük, mert különben könnyen a szövetek közé préselhetjük a folyadékot. CR után nem fecskendezünk, a bevezetett catgut fonalat megmozgatjuk, kissé beljebb húzzuk. Gyakran előfordul, hogy az első napokban nehezen lehet a képzett csatornát átfecskendezni. Vagy véralvadék gátolja a levezetést, vagy a szövetek duzzadtsága. Ilyenkor nem erőszakoljuk az átfecskendezést, 3—4 napon 146
