Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)

1960-06-01 / 2. szám

szélbe öltött varratokkal végzi Gitt, Dhir, Tyhomirov, Gonzales—Pola. Dynamometriás megfigyelései során Hallerman azt tapasztalta, hogy a felső egyenes izom húzása 120%-os nyomásfokozódást okoz, ezért a felső egyenes infiltratióját végzi a kantárvarrat behelyezése előtt.

Az operatőrök többsége varrattal operál. Conjuctivalis, cornealis, corneoconjunctivalis, corneoscleralis varratok sokféle változata van elterjedve kötőhártya lebennyel vagy anélkül. Legtöbbjük a klasszikus Mendosa vagy Liegard varrat változata. Bell 36 féle varrási módot gyűjtött össze. A sebek általában nagyobbak, fél kerület körüli nagyságúak. A klasszikus Graefekéssel való sebkészítés mellett normal katarakták esetében is megszaporodott azok száma, akik a sebet rámetszéssel készítik és ollóval tágítják. Davis nagy anyagon végzett összehasonlítása szerint Graefe-késsel 75%, rámetszve, ollóval tágítva 40% a sima sebgyógyulás. Randolph és Earachson ugyancsak nagy anyagon azt találta, hogy 18 : 12 arányban több a vérzés a csarnokban rámetszett sebeknél.

Teljes iridektomia, 1—2—3 basalis kimetszés, 1—2—3 iridotomia végzésének ugyanúgy vannak hívei, mint az iridektomia nélküli extractiónak. Általában tokos kivonásra való törekvés az elterjedtebb, de szándékos tokhasítást is végeznek nagy myopoknál, vagy Riedey műtét során. A tokfogóval extrahálók között az alul való tokfogás ugyanúgy népszerű, mint a felső tokfogással, frontális síkban való hályogkivonás. Ez utóbbit sokan kíméletesebbnek tartják. Ha a tokfogó lepattan, Sedan, Lindner, Csillag, Arruga tokcsapolást végeznek. Tokfogó helyett szívó használata ugyancsak kedvelt. Huller, Barraquer és követői ajánlják, duzzadó lencsénél Arruga is szívót alkalmaz. A nagy erysiphakok helyett kis gumiballonnal vagy fecskendővel ellátott kéziszívók jöttek használatba. Zonuloruptort egyre kevesebben alkalmaznak.

A csarnok műtétközbeni bevérzése vagy tokszakadás esetén csarnoköblítés ma is népszerű. Leggyakrabban kis fecskendővel Anel-tűvel végzik. A Smith féle methodust önállóan csak Hruby és Indiában végzik. Általában a klasszikus Graefe-műtét Elschnig, Kirby általi módosításai használatosak. A luxált lencse eltávolítása vagy Snellen—Weber hurokkal vagy Jess, Laccarrere, Engelking szerint diathermiás tűvel történik. A műtét befejezése mindenütt a nálunk is szokásos: repositio, sebzárás, mioticumok. Cordes és mások a műtét végén 1—1,5 cm3 levegőt fújnak a csarnokba. A Riedley által 1953- ban közölt plastic-lencse beültetésnek is szaporodnak a hívei. Arruga, Börner, Recupera már nagyszámú esetről számolnak be. A módszer lényege szabályos extracapsularis extractio, a hátsó tok helyén marad, a lencse helyére az iris mögé acrylat lencsét ültetnek. Szövődményei miatt az eljárást Strampelli, Bietti, Apollonio, Baron módosították ; intracapsularis kivonás után kis nyúlványokkal a csarnokzugba támaszkodó lencsét ültetnek az elülső csarnokba.

A két szem egyszerre való műtétének csökkenő számban, de még vannak hívei. Myopia csökkentésére Gilbert ma is Fulcala műtétet, Barraquer—Moner linearis extractiót végez. Tiszta lencse extrahálásának jogossága kérdéses.

Veleszületett és fiatalkori hályogok esetében linearis extractio a gyakrabban használt eljárás. Iridektomiávai és anélkül végzik 2 évestől 30 éves korig. Discissiot is végeznek későbbi punctiókkal. Partialis katarakták esetében az optikai iridektomiát egyre többen contraindicálják.

Arruga, Sourdille, Gonzales—Pola statisztikáikban 90% körüli tokos extractiót közölnek. Műtét utáni 5/5—5/6 a látásélesség 70—77T%-ban. Ugyanakkor Bouzas lineáris extractiók 1/3-ában 2m ujjolvasás körüli visust közöl, további 1/3 még ennél is gyengébbet. Előbbieknél tokszakadás 5—20%,

116