Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-06-01 / 2. szám
Irodalom M. Alimudrin : Brit. J. Ophthalm. (1958) 42, 360. — R. Aracz-Pacheco : Arch. Soc. Oftalm. hisp. Amer. 17, 117-—127 (1957). — M. Konstantinovics: Klin. Mbl. Augenheilk. 129, 343—348 (1956). — N. S. Dorogova : Vestn. Oftalm. (mosk.) 71, N. 4, 43—44 (1950). — Fazakas : Klin. Mbl. f. Augenh. 73, 87, 1931. — Szemészet. 43, 87, 1958. — Ophthalmologica, Bd. 42, S. 170. — R. W. B. Holland : Arch. of. Ophthalm. 57, 214—217 (1957). — N. Klimesova : Ceskoslov. Ofthalm. 13, 190—194 (1957). — M. Kony : Rev. Internat. Trachome N.S. 34, 213—229 (1957). — J. Mann : Trans. Ophthalm. Soc. Australia 16, 64—79 (1956). — M. Mikuni : J. Clin. Opthalm. Tokio 10, 1591—1598 (1956). — Mizina : Sovet. Med. 21, H. 9, 35—37 (1957). — Molnár—Koleszár : Szemészet 95, 183, 1958. 4. sz. — Radnót M. : Trachoma 1956. Budapest. — A. Siuniaeva : Vestn. Oftalm. 70, H. 3, 31—36 (1957). — Strilich : 1951. 3. — Szemészet 93, 40, 1956. 1. sz. — T. J. Voinova : Vestn. Oftalm. 70, H. 5. 20—29 (1957). Дьюла Колесар: Современные проблемы лечения трахомы. Koleszár Gyula M. D. : Today's problems of trachoma treatment. The author reports on the treatments of 1845 patients is several combinations. According to this experience and in accordance with some foreign authors’ opinion the best results in treating patients with trachoma can be obtained even today by using sulfonamid-antibiotics therapy combined with classical mechanical treatment Gy. Koleszár: Zeitgemässe Probleme der Trachoma-Behandlung. Verfasser berichtet über die verschiedenen kombinierten Behandlungen von 1845 Kranken. Auf Grund der eigenen Erfahrungen wird im Einklang mit mehreren ausländischen Autoren festgestellt, dass in der Behandlung der trachomatösen Kranken auch zur Zeit die besten Resultate durch die mit der klassischen mechanischen Behandlung kombinierte Sulfonamid-Antibiotikum Therapie erreicht werden können. A debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (Igazgató : Kettesy Aladár egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) közleménye A Sjögren-syndroma kezeléséről ZAJÁCZ MASDA A Sjögren által 1933-ban leírt syndroma mindezideig kiforratlan kezelésének oka az aetiologia tisztázatlansága. Sjögren kezdetben fertőzésre gondolt. Lisch szerint az örökletesség lehetősége is felmerül. A szerzők egy része anyagcserezavarra gyanakszik. Bálik és Urbanova kb. betegeik felénél cukorterbélés után pathológiás görbét kaptak. Májsejt-károsodásra jellemző értékekről és az emésztő tractus secretiós és resorbtiós zavarára utaló, kifejezetten lapos vércukor-görbékről számolnak be. Grósz egyik esetében a vér cocarboxylase szintjének csökkenéséről, tehát szénhidrát-anyagcserezavarról ír. Ennek javítására В vitaminokat ajánl. Más szerzők ezen kívül nagy mennyiségű A és C vitamin adásával próbálkoztak, de kielégítő eredményt nem kaptak. Bálik és Urbanova cholinesterasét gátló anyagot, TS 219-et (diethylparanitrophenylphosphát) adtak 36 betegüknek. Ez az acetylcholin helyi felszaporodásával hat. Időleges könny- és nyálsecretio-fokozódást észleltek. Möller is parasympathikusan ható szereket ajánl, ezeknek a hatása azonban bizonytalan, tekintve, hogy a könnymirigy kisebb-nagyobb mértékben sorvadt (Sjögren, Radnót). Tompson és Eadie, valamint Valerio műkönnyet alkalmaz, Bálik pedig sós cseppet, tekintve, hogy a keratoconjunctivitis siccában szenvedő betegei többségénél a könny só és fehérje tartalmának csökkenését észlelte. A szerzők nagy része könnypont-elzárást is ajánl, ez azonban kétes értékű, mint minden tüneti kezelés. 108 [
