Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-06-01 / 2. szám
az esetek is jelentősen javultak. Több hónapos, sőt éves thrombosist is sikerrel kezeltünk. A kúra előtti és utáni laboratóriumi eredmények lényeges eltérést nem mutatnak. A vérnyomás kissé csökkent, a süllyedés kevesebb lett. A szigorú sótlan diéta mellett a testsúlyban sem észleltünk lényeges változást. A kedvező laboratóriumi eredményeken felbátorodva, a kúrát ambulanter is végeztük, csak i. m. adva a gyógyszereket. A betegek a kúrát jól tűrték és a látáseredmények ugyanolyan jók, mint kórházi kezelés esetében. Szövődményt egy esetben sem észleltünk. Megbeszélés Az elmúlt tíz év irodalmát áttekintve, megállapítható, hogy az alvadásgátló szerek nem forradalmasították a thrombosis therápiáját. A javult esetek száma kb. azonos a nem javult esetek számával, és kb. ugyanannyi a secunder glaucoma is. Kitűnően javult törzsthrombosis eseteinkből is kettőnél később sec. gl. lépett fel, amely a látást tönkre tette. Az irodalommal egyet értve, az ágthrombosisok kezelésében elért eredmények értékelése azért is nehéz, mert spontán javulás is lehetséges. Erre gondolva, a kezelést mindig pár napos megfigyelés után kezdtük el. A látásjavulás tehát a kezelés hatásának köszönhető. Nehezebb eldönteni, vajon hogyan jön létre ez a látásjavulás. A kezelés első hetében a szemfenéki kép lényegesen nem változik, a vérzések változatlanok, az oedema kisfokban csökkent. Számos szerző szerint a betegség gyógyulásának fokmérője a recanalisatio, azaz a keringés helyreállása lehet. A recanalisatio klinikailag nem, csak szövettanilag mutatható ki. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a retina venathrombosis az esetek többségében nem teljes elzáródást, hanem csak a vena lumen beszűkülését jelenti intima burjánzások révén. A recanalisatio legfeljebb csak keringési és nem szöveti restauratio. Az új keringés kialakulásával az extravasatumok — vérzés, oedema — nem tűnnek el azonnal, hanem jelenlétükkel az idegelemeket továbbra is károsítják. Klinikailag helyesebb tehát, ha a javulás mértékéül nem a recanalisatiót, vagy a szemfenéki kép változását, hanem a visus javulását veszszük. Az a véleményünk, hogy gyógyulásról még teljes látás esetén sem beszélhetünk, minthogy beteg szervezetben lévő beteg szervről van szó. Eseteink száma kevés ahhoz, hogy statisztikai értékelést vonhassunk az életkor, általános állapot és a visus javulásából, de annyi máris megállapítható, hogy fiatalabb betegeknél, ahol az általános vasculáris állapot még jó, jobb visus eredmények várhatók. Az alvadásgátló szereket alkalmazó szerzők mindegyike hangsúlyozza az állandó laboratóriumi vizsgálatok szükségességét. Ez legfőképpen a prothrombin időre vonatkozik, mert annak nagymérvű csökkenése újabb vérzéshez vezethet. Alkalmazott therápiánknak kétségtelenül előnyére írható, hogy a prothrombin szint nem változik. Hasonlóan jó értékeket mutattak az egyéb vizsgálatok is. Az ACTH aránylag kis mennyisége nem befolyásolta a vércukrot, vérnyomást. Sótlan diéta mellett a vízretentio ugyancsak jelentéktelen volt. Az ACTH hatására minden esetben leukocytosis fejlődik ki. Ez egyáltalán nem káros, mert a phagocytosis egyidejű fokozódása elősegíti a leépülési szövettermékek eltakarítását. A PH 203 hatására a kúra végére a vérnyomás általában kissé csökkent. Duff szerint az alvadásgátló szerek glucoma sec.-ban, macula degeneratióban kontraindikáltak. Stark atherosclerotikus macula folyamatokat heparinnal kezelt és a látás javulását érte el. Thrombosishoz csatlakozó sec. gl. eseteinkben therápiánk hatástalan maradt. Disciformis macula degeneratio 94
