Szemészet, 1959 (96. évfolyam, 1-4. szám)
1959-03-01 / 1. szám
(A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Szemklinikájának közleménye. Igazgató: Nónay Tibor egyet, tanár, az orvostudományok kandidátusa) Cholinesterasebénító alkalmazása „esophoriás asthenopia” kezelésére R. STERNBERG ALICE és UAÁB KORNÉL A mioticumokat eredetileg a convergens kancsalság kezelésébe Javai vezette be több, mint 60 év előtt (1). Az eserintől, de különösen a pilocarpintól jó eredményeket látott periodikus esotropia esetekben. A kezelés mégis feledésbe merült, míg Abraham 1949-ben fel nem újította (2) s ez alkalommal már nagyobb figyelmet keltett. Az utánvizsgálók sora erősítette meg kedvező hatását. E körülmény annak volt köszönhető, hogy ekkor már a régi mioticumoknál jóval erősebb és tartósabb hatású cholinesterasebénítók álltak rendelkezésre. E szerek, mint ismeretes, az acetylcholint hydrolyzáló fermentet, a cholinesteraset re versibilisen, vagy irre versibilisen gátolják s így a sugárizmot, amelyben a parasympathicus innervatio vegyi közvetítője az acetylcholin, hypertonus, vagy a gátló szer nagyobb concentratiója esetén tetaniás contractio állapotába hozzák. Meesmann (3) túlélő macskaszemen a cholinesterasebénító DFP. és az acetylcholin synergismusát mutatta ki : az acetylcholin még hatástalan concentratiója szintén hatástalan mennyiségű DFP. előzetes alkalmazása után activvá vált. A cholinesterasebénítók támadásponjta tehát peripheriás. Arra nézve, hogy ez a peripheriás tonisatio mikép vezet a convergentia csökkenésére, Javai ezt mondja: „...Faction de l’ésérine et de la pilocarpine... s’explique par l’augmentation involontaire d’accommodation qu’elles provoquent, gráce á laquelle le sujet n’est plus incite á converger pour voir nettement.” Minden szerző megegyezik abban, hogy a sugárizom tonizálása által a centrális accommodatio impulsusok, amelyeket meghatározott mértékű alkalmazkodáshoz adni kell, csökkenthetők, mert az izomnak már kisebbfokú összehúzódása elvégzi a szükséges beállítást. A cholinesterasebénítók tehát nem az alkalmazkodási folyamat végeredményét befolyásolják (ez adott távolságra változatlan marad), hanem az alkalmazkodási impulsust gyengítik. Ezáltal viszont a társuló convergentia-inipulsus is kisebb lesz, azaz kevesebb lesz a kifejtett accommodativ convergentia. Látjuk így, hogy a cholinesterasebénítók lényegileg mégis centrális úton hatnak. Most figyelmen kívül hagyjuk azt a kérdést, hogy a retinalis kép életlensége, vagy valamely proprioceptiv servo-mechanismus regulálja-e az aecommodatív impulsus nagyságát. Thiel (4), aki különböző asthenopiák kezelésére már megkísérelte a pilocarpint, a sugártest jobb vérellátása folytán megjavult functiót vesz fel, ez azonban csak részleges ok lehet. Saját (5) tapasztalataink a cholinesterasebénítókkal a convergens kancsalságnál egyeznek a többi szerzőkével. A legjobb eredményeket mi is periodikus és accommodativ esetekben értük el, amelyekben a fénytörés hyperop volt és anomalis correspondentia nem volt jelen. DFP. helyett p-nitrophenyldiaethylphosphatot („Mintacol”, „Chinortho”) használtunk, 1/3000—1/6000 hígítású paraffinoldatban, szemcsepp formájában. Kezdetben olyanokon alkalmaztuk, akik orthoptikai előkészítés és műtét után rejtett, vagy nyilvánvaló maradék kancsalsággal gyógyultak. Itt szerzett kedvező tapasztalataink vezettek rá bennünket bizonyos asthenopiáknak e szerrel való kezelésére. Eseteinket a nálunk szokásos megjelöléssel „esophoriás asthenopiának” nevezzük. Jellemzőik : kisebb-nagyobb hypermetropia (4—5 dioptriáig), esetleg emmetropia, távolra orthophoria, vagy kisebb, illetve közepes fokú (1—2°, ill. 3—6°) esophoria, 33 cm-re való tekintéskor az „ideális” mértéket 20
