Szemészet, 1959 (96. évfolyam, 1-4. szám)

1959-03-01 / 1. szám

ér és néhány kis aneurysma. E terület mentén néhány apró haemorrhagia, finom oedema és körülötte kis sárgás foltocskák retinitis circinataszerű elrendeződésben. A vena temporalis inferior mentén, elég peripheriásan hasonló beteg terület látható. Az ér itt meglehetősen kanyargós, szürkés exsudatum papillányi területen részben takarja, részijén alatta helyezkedik el, körülötte sok kisebb-nagyobb aneurysma. Apró aneurysmák elszórtan másutt is láthatók a retinában. (Színes melléklet l.kép). Bal szemfenéken fibrae medullares láthatók. Kivizsgálása során gócként szerepeltethető chronicus tonsillitist és erősen positiv Mantoux-próbát találtunk. Capillarmikroskopos vizsgálat szerint az ujjak körömlimbusán, a kézháton, az alsó ajak nyálkahártyáján és a jobb szem kötőhártyáján a capillarisok nagyrésze tágult (főleg az, összekötőrész és a vénás rész határán), helyenként aneurysmaszerűen. A bőrön testszerte számos naevus vasculosus. — A pozitív Mantoux-reactio miatt PAS, Isonicid kúrát kezdtünk el, de ennek ellenére fél évvel később állapota változatlan volt. További ellenőrzésen csak négy és fél év múlva jelent meg. 1968. febr. 4-én jobb szeme látása 5/25, bal szemén 2 mou. Jobb szemfenéken a macularis góc teljesen elhegesedett, felszínén erősen kanyargósak az erek, de aneurysmák, vérzések, oedema nem láthatók. Ettől temporalisan egy kisebb, szürkés, heges terület. A vena temporalis inferior 3—4 ponton erősen tágult, környékén szürkés exsudatum, apró mikroaneurysmák és nagyobb vérzések láthatók. E területet felfelé retinitis circinataszerű, incomplet gyűrű határolja (színes melléklet 2. kép). Az amblyop bal szem a fibrae medullarestől eltekintve változatlanul ép.

2. eset: K. E. 12 éves leány 1953. ápr. 17-én jelentkezett először klinikánkon. Mindig rövidlátó volt. Jobb szemével háromnegyed éve rosszul lát, egyébként egészséges. Előzőleg csak morbillije volt. Családi anamnesise negativ. Jobb szeme látása tin. fé. 5 m, loc. rossz, bal szemén —14,0 D-val 5/12. Mindkét oldalt szabálytalan kilengésű, horizontalis nystagmus. Mindkét szem békés, ép elülső segmenttel. Jobboldalt a retina tölcsérszerűen és egyenetlenül levált, benne sárgás exsudatum foltok, elszórtan pigmentrögök, felszínén néhány kisebb haemorrhagia és itt-ott enyhe proliferativ elváltozások (1. ábra). Baloldalt az üvegtestben kevés, úszkáló homály, a szemfenéken alul-kívül és alul-belül sárgás exsudatum foltok, nagyobb baemorrhagiák és enyhe proliferativ elváltozások (2. ábra). A többször megismételt kivizsgálás a következő eredményeket adta : WaR : neg., We : 8 mm/1 h, vércukor : 95 mg0/,, qualitativ és quantitativ vérkép, vérzési és alvadási idő, májfunctiós próbák normális értékeket adtak. Sabin—Feldmann-test (SFT) és Paul-Bűnnel reactio negatív, koponya és canalis opticus röntgenfelvételek kóros elváltozást nem mutattak, bőrgyógyászat : a fejbőrön alopecia areata, neurológia : negativ lelet. Mantoux-próba : enyhén pozitív, de négy év alatt a tüdők részéről kóros elváltozás nem volt kimutatható, hőemelkedései nem voltak. A capillarmikroskopos kép lényeges eltérést nem mutatott. 1954. januárban az ekkor már csak fénysejtéses jobb szemet secundaer glaukomés fájdalmak miatt enucleáltuk. A szövettani leletből a következőket érdemes megemlíteni : a chorioidea enyhe atrophián kívül ép. Közte és a retina között egyneműen festődő, szerkezetnélküli exsudatum helyezkedik el, határain pigment szemcséket tartalmazó falósejtekkel. A retina erősen megvastagodott és kötőszövetesen átalakult, szerkezete alig ismerhető fel. Helyenként pigment szemcsék láthatók szabadon. Az ereződés elég bő, helyenként az erek fala erősen megvastagodott, néhol az ér lumen teljesen obliterálódott. Egyes erek körül enyhe, kereksejtes beszűrődés látható. Az érfalmegvastagodások és érelzáródások különösen a perjodsavval festett metszeteken láthatók jól (színes melléklet 3. és 4. kép). Összesen 1000 g PAS-t, 500 tbl. Isonicidet, 47,5 g streptomycint, sok calcium, sajátvér, С, B, és B,2 vitamin injectiót, Caldea, rutascorbin, salicyl tablettákat, jódkáliumot kapott. Egyízben 6 hetet töltött magaslaton, végül 1957. tavaszán összesen 6000 ,,r” rtg. besugárzást kapott a retinára az Országos Onkológiai Intézetben (két mezőben 10v 300 ,,r”, majd később ismét 10 X 300 ,,r” ; 180 kV, 15 mA, 0,5 Cu, 50 cm fB. szemtubussal). — Betegsége az alkalmazott therapiától függetlenül progrediált. A bal szem elülső segmentje 1957-ig ép maradt, ekkor a lencsében hátsókérgi homályok jelentek meg. A szemfenéki kép a négy év alatt gyakran változott. A folyamat chronicusan progressivnek bizonyult, időnként fellépő enyhe remissiókkal. A retinában, általában az erek alatt újabb és újabb sárgás-fehéres exsudatum foltok jelentek meg. Ezek legtöbbször előemelkedtek, néhol 5—6 D-nyit is, felszínükön haemorrhagiákkal, melyek időnként felszívódtak, majd újabbak jelentek meg. Itt-ott csillogó sárgás fehér foltok (cholesterin ?) váltak láthatóvá. A beteg területek erei általában erősen kanyargósak voltak. Az átmeneti remissiók a vérzések felszívódásából, az előemelkedő területek laposabbá válásából álltak. 1957-ben nagyon megromlott az állapota. A retina több helyen erősen előemelkedett, a papilla környékéről proliferatio indult el, mely a macularis regiót takarva súlyos látásromláshoz vezetett. Később a retina mindenütt levált, 1958. április 17-én már csak fénysejtése van.

13