Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
A Hajdú-Bihar megyei Tanács megyei Kórház (Igazgató főorvos: Mányi Géza) Szemészeti osztályának (Főorvos : Fazakas Sándor kandidátus) közleménye Adatok a könnycsövecskékkel kapcsolatos vezetési akadályokhoz FAZAKAS S Á lí D О R, az orvostudományok kandidátusa A könnylevezetés akadályai sorában leggyakrabban a canaliculusokban levőkkel találkozunk. Ezek között elsősorban a könnypontok rendellenes állásai (dislocátiói) s a csövecskék direct és indirect szűkületei állanak. Előbbiekről már többször megemlékeztem s rendszerbe való foglalásukon kívül a rajtuk való segítés módját is kidolgoztam, mely kivétel nélkül műtéti. Az utóbbiak is már előadás és közlés tárgyát képezték. Itt ehelyen csak annyit említek meg, hogy a direct szűkületet egyszerűen gyulladásosnak is nevezhetném, mennyiben a hám, illetve az adventitia duzzadása vonja maga után a csövecske űrterének a beszűkülését. A szűkületnek a másik fajtáját azért nevezem indirektnek, mert nem magának a gyulladásnak, hanem az azt követő heges zsugorodásnak a következménye. Ezért heges szűkületnek is volna nevezhető. Ezeknél jóval ritkábban észlelhetők a veleszületett könnypont és könnycsövecske hiányok. Én 9 egyoldali s három kétoldali veleszületett könnyponthiányt láttam. A könnypont és egyúttal könnycsövecskehiány közül 4 kétoldali s három egyoldali volt. A könnycsövecskehiányt a később elmondandók szerint állapítottam meg. Ezzel e helyen nem foglalkozom. Az egyszerű könnyponthiányon a helyén levő rendesen vékonyka hámfedő egyszerű átszúrásával sikerült segíteni. Azokon a könnyponthiányos eseteken, melyekhez a csövecskehiány is társult, új út készítésével próbáltam segíteni, melynek lényege az, hogy a kötőhártyazsák belső zúgából megfelelő hosszúságú csövet kialakítva azt legrövidebb úton a könnytömlő felső részében készített résbe helyeztem és rögzítettem. így a fistulának szánt és hámmal fedett rés nem záródhatott el. Ezt más alkalommal fogom ismertetni. A csövecskét elzáró akadályok sorában megemlítek 6 daganatot is, melyek közül 4 papilloma papillae lacrymális és 2 granuloma papillae lacrymális volt. A 6 közül csak egy papilloma papillae ült a felső könnypontocskán, a többi 5 az alsón helyezkedett el. Hogy a daganat eltávolítása után várható-e a könnylevezetés normalizálódása — mint alább látni fogjuk — elsősorban attól függ, hogy a punctum rendes helyen ül-e, másodsorban, hogy mennyire terjed be a daganat a csövecskébe, illetve annak mekkora részével függ össze. Ennek megvilágítására hivatkozom „A punctum lacrymale topográphiája, különös tekintettel a könnylevezető apparatus kezdetének a mechanizmusára” c. munkámból a következőkre : A könnylevezető apparátus kezdeti részének a mechanizmusa legfőképpen attól a relatiótól függ, melyben a könnypontok, a plica, illetve az azt határoló könnybarázdák s ennek a tompaszögnek a csúcsa állanák, melyet a szemhéj hátsó széle (Meibom mirigyek vonala) s a carunculát határoló bőrredő legkiemelkedőbb része alkot. A functio tökéletességének 93
