Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
elengedhetetlen feltétele ugyanis, hogy a punctum a környezetének legkiemelkedőbb részén, tehát az említett tompaszögnek a csúcsán legyen elhelyezve. S az ilyen módon elhelyezkedő könnyont közül az alsó a szélső, a felső pedig a belső barázdával álljon szemben. A legegyszerűbb esetben a daganat a könnyszemölccsel, tehát a csövecskének csak kezdeti részével függ össze. Ilyenkor a daganat eltávolításával legföljebb a könnyszemölcsöt, tehát a csövecskének csak egy igen kis részét kell feláldoznunk s így a könnypont továbbra is környezetének legkiemelkedőbb részén marad s ezért a vezetés minden további nélkül helyre áll. Ilyen volt az én eseteim közül négy. Bonyolódik a helyzet, ha a daganat magába a könnycsövecskébe is beterjed. Ezeket az eseteket két csoportba lehet osztani. Egyikben a daganat a csövecskének csak az ún. pars papillarisába, másikban pedig a pars papillaris után következő harántrészbe is beterjed. Az első csoportba tartozó daganatok esetén — amilyen az én 5-ik és 6-ikom is volt — ha el is kell a kinőtt, vagy benőtt daganattal kapcsolatban a csövecske pars papillárisának kisebb-nagyobb részét vagy akár az egészet is távolítani, a megrövidült csövecske új nyílása ugyanabban a függőleges síkban, tehát a megfelelő könnybarázda vonalában marad, csak egyszerűen lefelé tolódik. Eltérés csak abban mutatkozik, hogy a lefelé tolódott rés környezetének nem a legkiemelkedőbb részén áll. A könnycsövecskének pars papillárásával együtt ugyanis a szemhéj és a bőrredő képezte tompaszögnek a csúcsát eltávolítjuk. Azonban ezen a helyzeten is lehet segíteni s a könnylevezetés helyreállítható, csak a canaliculus új nyílását a szemhéjszél •— általam már leírt — megfelelő alakításával annak legkiemelkedőbb részére kell juttatnunk. Egészében más a helyzet azonban azokban az esetekben, amikor a daganat a pars papillari son túl a csövecske vízszintes részébe is beterjed. Ilyenkor a haránt részben is megrövidült csövecskének a nyílása már nem csak lefelé, hanem egyúttal befelé is el fog tolódni s így elkerül a megfelelő könny barázda vonalától. Ilyenkor a működés helyreállítása már nem csak nagyon nehézzé, de egyenesen lehetetlenné válhat. A felső könnypontocskán ülő daganat betegünkön nem idézett elő epiphorát. Bizonyítván ezzel azt, hogy a felső canaliculusnak a könnylevezetésben kevés szerepe лап. A daganatos canaliculusok után meg kell emlékezzem gombás eldugulásaimról is. Ilyen esetet 12-őt észleltem. Valamennyi megegyezett abban, hogy a dugó színtiszta tenyészet volt. Két dugaszban scopulariopsis Blochi mastigocladium, hatban actynomyces, egyben-egyben trichosporon rugosum Castellani, sporotrichon Coucillamini, penicillium és aspergillus flavus л-olt. A gombadugaszok eltávolítására és az esetleg beteg falrészek megfelelő kezelésére (főként jód) a könnyezés megszűnt. Egyes canaliculusokban később indirect szűkület fejlődött ki epiphorá\-al. Ezen a megszokott szondás kezeléssel segítettem. A csövecskét elzáró akadályok sorában még azokat említem meg, ahol a canalicusok kezdeti részének canalizátiója elmaradt. Négy ilyen esetem volt. Két egyénnél mindkét oldalon az alsó canaliculusok pars papillarisában, harmadikban és negyedikben szintén alul, de egy-egy oldalon és nemcsak a pars papillarisban, hanem az egyikben a pars papillaristól 2, a másikban 3 mm-nyire a canaliculus horizontális részében is zárt maradt a cső. Ezen esetek mindenikében sikerült a teljes canalisatió helyreállítása. Ez felfogásunk szerint annak köszönhető, hogy a helyreállítás megkísérlése 94 T 1
