Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)

1958 / 2. szám

standenen Trübungen und Narben auch eine günstige Wirkung, im Verhältnis zur Kontrolle. Im Laute seines Wirkungsvergleiches mit dessen des Cortisans, erwies es sich als schwächeres Erzündungsreduzierer. Es hemmt die Cornea-Vascularisation in gleichem Grade und beeinflusst die Epithelregeneration ausdrücklich günstig. Es vermindert die Entstehung der Trübungen im ungefähr gleichem Masse. So kann es in -einigen Fällen in der Therapie das Cortison ersetzen.

Das lokal angewandte Heparin verursacht keine Klage. In Form von Tropfen und Salbe ist es gleichmässig gut verwendbar.

Sein Wirkungsmechanismus ist unbekannt.

A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (Igazgató Boros Béla egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa)

A diffus familiaris chorioretinalis atropliiákról

SEBESTYÉN JÁNOS

A diffus chorioretinalis atrophiák gyulladásos, scleroticus, myopiás, ill. érelzáródásból származó formái mellett külön csoportot képeznek azok a megbetegedések, melyek familiárisán örökletesek. Ezek jól körülhatároltan, mint atrophia gyrata chorioideae et retinae Fuchs, ill. mint chorioideremia Mauthner vannak leírva. König, Zorn, Beckerhaus, Cutter és mások viszont „atrophiatotalis“ „AtrophiaderChorioidea“ a „retinochorioidealis degeneratio“ különös esetei stb. cím alatt közöltek hasonló, klinikailag ide tartozó kórképeket.

E megbetegedések közös jellemzője a már korán jelentkező hemeralopia, a progressivitás és — végső kifejletükben — a nagy kiterjedésű érhártyasorvadás, melyhez a pigmentepithélnék, vagy az ideghártya többi rétegének és a látóidegnek kisebb-nagyobb mértékű károsodása társulhat.

Tekintetbevéve azt a tényt, hogy a fentemlített kórformák örökletesek, megjelenési formájuk gyakran hasonló, egy családban, de egyazon személy két, sőt egy és ugyanazon szemén együtt is előfordulhatnak (atrophia gyrata és degeneratio pigmentosa), Fuchs, Gilbert az atrophia gyrata chorioideae et retinae-t, Francois és Franceschetti a chorioideremiát is a degeneratio pigmentosa retinaevei rokon megbetegedésnek tartják, sőt egyenesen ennek atypusos formájáról lenne szó.

Az atrophia gyrata és a chorioideremia közelebbi kapcsolata, ill. azonossága, amint ezt Axenjeld, Usher gondolták, valószínűtlenné vált Groedbloed, Waardenburg, majd Mc.Culloch és Mc.Culloch genetikai vizsgálatai alapján és ezt Sorsby és munkatársai is megerősítik. Mindemellett a szerzők tekintélyes része mindhárom betegségnek egy csoportba való tartozása mellett foglal állást. Egyébként a diffus chorioretinalis atrophiák kórismézésében mutatkozó nehézségekre mi sem jellemzőbb, mint Ida Mann, Sorsby és Duke-Elder eltérő véleménye egyazon betegek diagnosisát illetőleg.

Vitatott az is, helyes-e ezen kórformákat azonosan a tapetoretinalis megbetegedések közé sorolni (Neubauer). Leber ide eredetileg a pigmentepithelben és a retina külső rétegeiben kezdődő folyamatokat sorolta ; sőt, szerinte idetartozna a degeneratio pigmentosa retinae is, bár itt Fuchs és Wagenmann szerint a choriocapillaris réteg elsődleges zavaráról van szó. (Mások nézete, hogy a retinitis pigmentosa lefolyhat a choriocapillaris réteg előzetes zavara nélkül.) — Behr és Reichling viszont, szemben Stock, Ginsberg és Suganuma véleményével, a retina és a chorioidea heredodegeneratiós megbetegedéseinél a lamina vitreának tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. Tehát a degeneratio pigmentosa retinae esetében is kérdéses a retina-károsodás elsődleges volta.

62