Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 2. szám
3%-os heparin az 1 mm-re levő károsítást átlagban 50%-kal gátolja. Az 1,5 és 5 mm között levőt teljesen gátolja. Az 5%-os concentratio a 3%-kal azonos fokban gátol. A kísérletekből itt is megállapítható volt, hogy az egyes károsítások esetében a heparin csak egy bizonyos határértéknél nagyobb töménységben képes gátlást létrehozni, a gátló hatást lényegesen befolyásolja a cseppszám is. Kb. azonos hatás érhető el, ha kis concentratiót nagy cseppszámmal alkalmazunk, vagy nagy concentratio kevés cseppszámmal. A gátló hatás elérése annál nehezebb, minél közelebb van a károsítás a limbushoz. Az oldat és a kenőcsforma közül a kenőcs bizonyult hatásosabbnak azonos számú kezelés mellett. Ennek oka, hogy a kenőcs tartósabban marad a kívánt helyen. A heparinnak e gátló hatása nemcsak az ereződés kiterjedésének csökkent voltában nyilvánul meg, hanem —- amennyiben ereződés bekövetkezik — időbeli eltérést is mutat. A kontroll szemen az ereződés 48—72 órán belül jött létre, míg heparin esetében a 3—5 nappal később, amihez a csökkent kiterjedés is járul. Ezenkívül megfigyelhető, hogy az ereződés előrehaladása is lényegesen lelassul. A gátló hatás eléréséhez a heparin tartós alkalmazása szükséges, mivel a károsítás után különböző ideig alkalmazva, de a teljes gyógyulás beállta előtt kihagyva, ereződés még bekövetkezett attól függően, hogy mennyi ideig tartott a kezelés. Általában 6—7 napos kezelés után ereződés már nem jött létre. Kedvezőbb hatás érhető el akkor, ha a heparin kezelést nem hirtelen hagyjuk abba, hanem több napon át fokozatos csökkentéssel. Megvizsgálva, hogy 1—10 napos előkezelés után károsítva a corneát és ugyanakkor teljesen kihagyva a kezelést, létrejön-e a gátló vagy legalább is ereződést csökkentő hatás, az derül ki, hogy függetlenül az előkezelés tartamától az ereződés a kontrollal azonos fokú. A továbbiakban a heparinnak a hámosodásra gyakorolt d) hatását vizsgáltam. A hámosodás előrehaladását biomicroscópos úton : a hámtól fosztott és fluoresceinnel festődő terület csökkenésének registrálásával figyeltem. Megállapítható volt, hogy heparin hatására ez már 24—48 óra múlva csökkenni kezd és időben mintegy 30—50%-kal előbb hámosodik, mint a kontroll. A hámregeneratio foka függ a koncentratiótól és cseppszámtól. A hám alatti anyaghiány kitelődésében a kontrolihoz viszonyítva különbséget nem észleltem. Kedvező hatást mutatott a gyógyulás során keletkező homályokra e) a heparin kezelés. A kezelt szem homályai általában kisebb kitérjedésűek és kevésbé tömöttek. Ennek okát a b) pont magyarázza. A homályokat teljesen megszüntetni nem sikerült. Régi homályokra hatástalannak találtam. E fentemlített kedvező hatások therápiás értékeléséhez heparin és cortison cornea károsításokra kifejtett hatását hasonlítottam össze. Mindkét anyag azonos feltételek mellett került alkalmazásra. Az összehasonlítás során a folyamatnak fentebb vázolt szakaszaira gyakorolt hatását figyeltem, ezekből megállapítható, hogy : a) a. conjunctiva vérbőség és oedemacsökkentő hatás szempontjából a cortison kissé hatásosabbnak bizonyult, mint az azonos concentratiójú heparin, b) A corneaoedemát és borússágot a két anyag kb. azonos fokban csökkenti. Egyes esetekben a heparin hatása kifejezettebb volt. c) Az ereződést mindkét anyag azonos fokban csökkenti, illetve gátolja. A kezelés megszakítása után mindkettőnél bekövetkezik az ereződés. d) A hámregeneratióra gyakorolt hatás szempontjából a hepariné kifejezetten kedvező, a cortison hatása lényegesen nem tér el a kontrolitól, inkább gátló hatást lehetett észlelni, e) Cortison kezelés után a homályok talán kissé áttűnőbbek, mint heparin után. 60
