Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
ilyenkor a látás javításának : meg kell növelnünk a tárgy retinális képét vagy azáltal, hogy a tárgyat közelebb hozzuk a szemhez vagy valamilyen optikai nagyítórendszer segítségével, vagy esetleg mind a kettővel együtt. A szemorvosi gyakorlatban, mint látni fogjuk, az utóbbit alkalmazzuk leginkább. A retinális kép megnagyításához használt optikai nagyítóeszközök közül a legelterjedtebb a 1. nagyító szemüveg, 2. kézi nagyítólencse, 3. távcsöves szemüveg és binocularis nagyító. Még mielőtt részletesebb tárgyalásukra térnék, egy alapvető gyakorlati szempontot kell velük kapcsolatban felvetnem. Tisztáznunk kell, hogy a nagyítóeszközt távoli látáshoz kívánjuk e használni, vagy közelihez, pl. olvasáshoz. A nagyítás mértékét ugyanis távoli használat esetén kizárólag a lencse nagyítóképessége szabja meg, mert hisz a tárgytávolság ilyen esetben általáben nem csökkenthető. Ezzel szemben közeli használat esetén a lencse nagyítása mellett a tárgy szemhez való közelítésével is fokozni tudjuk a hatást, sőt a legtöbb esetben a nagyítólencse épp azt a szerepet játsza, hogy lehetővé teszi a nézőtávolság nagyfokú csökkentése útján a jelentékeny retinális képnagyobbodást. Mivel a gyakorlat is azt bizonyítja, hogy a esi.-ók elsősorban a közeli látás javítását igénylik — így elsősorban az olvasóképesség helyreállítását —, először ezeket a nagyítóféleségeket ismertetem. Legegyszerűbb javítási módja a csl.-nak az erős convex szemüveglencse alkalmazása. Ha a szem közelpontját ennek segítségével erősen megrövidítjük, tekintélyes retinális képnagyobbodást tudunk elérni. Ez esetben a szem úgy fog viselkedni, mintha nagyfokban myopiás volna, vagyis igen közelről sokkal jobban fog pl. tudni olvasni, mint amit távoli vizusértéke alapján várnánk. Ha pl. egy 5/50 visusú csökkentlátó de emmentrop szem elé +20 Dioptriás szemüveg lencsét helyezünk, melynek nagyítása — vagyis 5x-ös, ezzel az 4 5 cm-re az üveg elé tartott szöveget úgy fogja tudni olvasni, mintha 5/12 visusa volna. Ha ametropia van jelen, annak értékéhez plusz jellel hozzáadjuk a nagyításra előirányzott dioptriaszámot. Elvileg tehetünk a szem elé + 30 +40 +50 dioptriás szemüveget is, miáltal a nagyítás 7,5—10—12 X -esre növekedne. Rendes szemüveglencsék használata esetén azonban ezek hatalmas súlya, a látótér erős beszűkülése, az olvasási távolság erős csökkenése miatt ezt gyakorlatilag alig lehet megvalósítani. A nagyítóüvegek nehéz súlyán sokat segített újabban az ún. mikrolencsék (angolul : microglasses) bevezetése. Mivel az erős nagyítóüvegek látóterét nem annyira az átmérőjük, mint inkább a szemtől való távolságuk határozza meg, az erős convex lencse a rendes szemüveg nagyságánál jóval kisebb átmérő esetén is ugyanolyan jó látáseredményt biztosít, de a velejáró súlycsökkenés miatt viselése lényegesen kellemesebb. 1952-ben Kestenbaum ajánlatára az AOC hozott először forgalomba olyan kisméretű erős plusz lencséket, melyek egy vékony planüvegre ragasztva bármilyen egyszerű keretbe beerősíthetők voltak. Ezen üvegek voltaképp két darabból összeállított convex lenticuláris üvegnek tekinthetők, s bár a +32 D-ás átmérője csak 20 mm, a +50 D-ásé pedig mindössze 12 mm, igen közel tartva a pupilla elé 10—12x-es nagyítást tesznek lehetővé. Természetesen folyamatos olvasásról ezek használata mellett nem igen lehet szó, hiszen az utóbbi használata esetén a szöveget 2 cm-re kell az üveghez közelíteni, mégis bizonyos súlyos esetekben az is eredmény, ha valaki nehány sort el tud olvasni. Legtöbbször még nem is a szöveg közeltartása és mozgatása a legnagyobb baj, hanem a megvilágítás. A szöveget annyira közel kell tartani, hogy egyszerűen nincs hely, ahonnan fény vetődhetnék rá. 31
