Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
Csökkentlátás javítása optikai eszközökkel* GYŐRFFY ISTVÁN Mielőtt a tárgyra térnék, definiálnom kell, hogy mit is nevezünk csökkentlátásnak. E fogyatékosság szabatos meghatározása elég nehéz, mert a szemorvosi gyakorlatban a foglalkozástól függően általában 5/15—5/50 közötti vizus esetén egyaránt használjuk e kifejezést, pontos határai nincsenek megállapítva. Szociális vonatkozásban esi.-ónak számít az az egyén, aki gyengelátású, de tanulásához vagy munkájához azért még a szemét is, használja. A biztosítási gyakorlatban csökkentlátónak tekintik a rokkantat ha a látáscsökkenéséből eredő munkaképességcsökkenése a Maschke táblázat szerint 70—90% között mozog. Mindezeket összevetve látóélességben kifejezve azt mondhatjuk, hogy csökkentlátású az, kinek két szemén legfeljebb 5/25, egyetlen szem esetén 5/20 visusa van, de legalább 3 m újjolvasással rendelkezik. Az 5/50 és ez alatti látásúakat a biztosítás a munkaképesség szempontjából már gyakorlatilag vaknak minősíti. Szemorvosilag ez azonban nem fogadható el, mert hiszen 5/50 látással megfelelő látótér esetén — általában még jól lehet közlekedni, s mint látni fogjuk bizonyos eszközökkel ezek egy részénél még az olvasási képesség is helyreállítható. A esi.-ást az előidéző okok alapján két csoportra oszthatjuk. Megkülönböztethetünk optikai eredetű és neurogen eredetű látásgyengeséget. Optikai eredetűnek tekinthető az irreg. astigmia, keratoconus, szaruhomály, lencsehomály, sziirkehályog, utóhályog, üvegtesti borusság stb. általában minden olyan elváltozás, mely akadályozza a fénysugarak zavartalan bejutását a retinához. Neurogen eredetűnek vehetjük a csl.-t pl. amblyopia, a retina-, chorioidea defektusai, valamint a látóideg gyulladása, atrophiája esetén. E két főcsoport megkülönböztetésére azért van szükség, mert mint látni fogjuk, a korrekciós lehetőség a kettőnél nem egyforma. A csökkentlátás javítása általában abban áll, hogy a retinális képet valamilyen módon megnöveljük, s ezáltal a szem felbontóképességét megjavítjuk. E módszer a neurogen eredetű látáscsökkenés eseteiben sokkal eredményesebb, mint a refractogen esetekben. Ez utóbbiaknál ugyanis a törőközegek homályai reflexió és dispersio útján részben visszaverik, részben szétszórják a szembeigyekvő sugarakat, minek következtében a retinán elmosódott, homályos kép keletkezik. Ha az ilyen szemek látását nagyítóüvegekkel próbáljuk javítani, alig tapasztalunk eredményt. A nagyítással párhuzamosan ugyanis a retinális kép homályossága is egyenes arányban növekszik, ezért ilyen esetekben inkább műtéti úton, vagy gyógykezeléssel kell a látásjavítást megkísérelni. De az ilyen jellegű esetek egy részében is ezen általános megállapítás ellenére bizonyos fogásokkal tudunk látásjavulást elérni. Megemlítem itt elsősorban a kontaktüveg alkalmazását corneális homályok és irreg. astigmia esetén, melyet fontossága miatt később még részletesebben tárgyalok. Vaskosabb, nem összefüggő corneális homályok esetén néha pl. az egyszerű staenop. tikkal érünk el javulást. Kisfokú centrális elhelyezkedésű lencsehomály esetén mindig meg kell kísérelni a pupillatágítást, mert számos ilyen esetben sikerült nagyfokú esi.-ók munkaképességét hónapokra, néha évekre meghosszabbítani. Természetesen a glaukoma lehetőségére élénken kell figyelnünk, s a beteget ilyen irányban is állandóan ellenőrzés alatt tartanunk. A centrumig érő széli vesszős homályok esetén viszont néha a pupilla szűkítésével érünk sikert. A vesszőalakú lencsehomályok úi. a pupilla területében dispersiót idéznek elő, s ha ennek mennyiségét a pupilla szűkítésével csökken* Továbbképző előadás. Elhangzott a Szemész Szakcsoport 1958. jan. 24-i ülésén. 29
