Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
(cit. 31). Az artériás és diasztolés nyomás közt Sobanski (cit. 21.) szerint az arány 3 : 1 kell legyen. Ha ebben az arányban eltérés jelentkezik, pl. 1,5 : 1, akkor papilla ödéma keletkezik. Sajnos a vizsgálat nem mindig egyszerű, nagy gyakorlatot követel. Általában spontán vénapulzus (ami alacsony vénás nyomás jele) és jól kifejezett fiziológiás ekszkaváció magas agynyomás ellen szól (37). A látóideg betegségeinek tárgyalása legegyszerűbben az előidéző ok szerint történik. A tünetek, lefolyás, továbbá a jellemző sajátságok megbeszélése így látszik legcélszerűbbnek. Általános érvényű szabályokat ugyanis nem lehet felállítani és helyesebb az egyes betegségek tárgyalásakor megemlíteni a jellegzetes tüneti sajátságokat. IV. Neuritis optici A) Keringési zavarok Az ideghártya verőerének elzáródása, továbbá vivőerének trombózisa a látóideg aszcendáló sorvadásához vezet, ezekkel részletesebben nem foglalkozunk. Meg kell azonban beszélnünk az arterioszklerosis következtében fellépő keringési zavart, ami pseudoglaukoma néven ismert (38, 39, 40, 42, 44). Oka a látóideget ellátó apró erek elzáródása a lamina cribrosa táján. A bekövetkező idegrostsorvadás, amit nem követ proliferativ gliozis, a lamina cribrosa kimélyüléséhez vezet, aminek a látóideg halványsága és ekszkaváció ja a következménye. Kezdetben ödéma papillae is lehet, ami agytumor gyanúját kelti, később glaukomával téveszhető össze. De glaukoma miatti hasonló elváltozást is ezzel lehet összetéveszteni. Ezért a diagnózisban nagyon óvatosnak kell lennünk. A látótér rendszerint széles ív alakú kiesést mutat, de néha hasonlót, mint glaukomában. A kezelés teljesen kilátástalan. 80 éven felül hirtelen fellépő látásromlás hasonló érelzáródásra és optikus maláciára utal (43). A malignus hipertónia által okozott papilla ödéma jellemző tüneteket okoz, az erek és a környező távolabbi retina együttes jellemző elváltozásaival. Ilyen esetekben a diagnózis könnyű, nehézség csak akkor van, ha ezek a jelek kevésbé kifejezettek, vagy tükrözési nehézség van. A hipertónia érfal megbetegedést okozva érelzáródás folytán a NO bármely részében atrofiát okozhat. 60 éven túl jelentkező betegség az arteritis temporalis, amelynek lényege érfal megbetegedés főleg a fej de a test egyéb részeiben is. A temporalis artériák fájdalmán kívül fejfájás, fogyás, láz, leukocitózis, fokozott vérsejtsüllyedés jellemzi. Ha az optikusz ereiben is fellép (az esetek kb. felében) akkor ún. isémiás neuritis, sápadtan duzzadó papilla, vagy részleges embólia, esetleg semmi szemfenéki elváltozás. Egy-két hét alatt a papilla teljesen fehér lesz, teljes vakság következik be. Ha csak egyik szemen lép fel, majdnem biztos, hogy rövidesen a másik szemen is bekövetkezik és teljes vakság lesz a vége. A cortison általános, nem helyi alkalmazása biztató eredményeket ígér, egyrészt nem lesz teljes vakság, másrészt a második szem betegsége is elmarad (45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52). A periarteritis nodosa igen ritkán okoz neuritisz opticit. Szövettanilag hasonló az előbbihez, a klinikai lefolyás azonban merően különböző. A retina erein hipertóniás jelenségek lépnek fel, az érhártya ereinek betegsége miatt pedig a heveny érhártya-gyulladáshoz hasonló foltok (53, 54). Gyakoribb a keratitis. A keringési zavarok közt tárgyaljuk az optikusz hüvelyeibe történő vérzéseket is. A szubduralis vérzés rendszerint traumás eredetű vagy ér, ill. vérbetegségek kapcsán keletkezik és rendszerint nem okoz nagyobb bajt, ha nem terjed a subarachnoidalis térbe. A subarachnoidalis vérzés eredete is 162
