Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
leggyakrabban traumás, agyalapi törés következtében keletkezik. Felléphet még agyalapi aneurizma megrepedésekor, agyvérzéskor, ha a vér áttör az agyállományon és különböző betegségek okozta meningeális vérzéskor. A súlyos idegrendszeri tünetek mellett papilla ödéma, retinális hemorrágiák, III. VI. bénulás és proptozis. A vérzések a retinában igen nagyfokúak lehetnek. A visszafelé ható nyomás repeszti meg az ereket (21). A carotis interna trombózisa ritka és nehezen felismerhető. Gyanús jelek a látás időleges elborulása egyik szemen és a másik oldalon fellépő időleges hipesztézia és hemiparézis. Hónapok múlva vakság a centrális retina verőér elzáródása miatt, vagy a másik oldalon hemianopia agyi infarktus miatt. Az oftalmodinamométer az azonos oldali artériás nyomást alacsonynak mutatja (55, 56, 57). B) A környező szövetek gyulladásának ráterjedése a NO-ra a) Intraokuláris okok. Legegyszerűbben a retina vagy az érhártya gyulladása terjed rá a NO-ra. Ismeretes az uveitis okozta papillitisz, centrális szkotomával. Ha uveitiszben centrális szkotoma lép fel anélkül, hogy a makulában elváltozás volna, feltehetően neuritisz retrobullarisz okozza. Az oftalmia szimpatika is néha papillitisszel kezdődik. Radnót szerint (85) ez gyakoribb, mint az irodalmi adatok alapján feltételeznénk, csak az uveitisz miatt nem látható a papilla elváltozás. Külön figyelmet érdemel a periflebitis azon formája, amely a látóidegben futó véna centralis rét. gyulladása következtében igen kifejezett papillitiszt okoz. Ez azért is figyelemreméltó, mert elég gyakori elváltozás, másrészt diferenciál diagnosztikai szempontból is megfontolandó (régebbi irodalom 21, 58). Mi is bemutattunk ilyen eseteket (59) amikor főleg arra hívtuk fel a figyelmet, hogy ha a szemfenéki erek jellemző elváltozásait megtaláljuk, könnyű a diagnózis. A bántalmat el kell különíteni a papilla szoliter tuberkulumától. Anti tbc-s kezelésre és antiallergikumokra ezek az elváltozások jól reagálnak és a prognózis általában jó. Mi a legtöbb ilyen esetet fiatal leányokon észleltük, noha ismertes, hogy a periflebitisz elsősorban fiatal férfiak betegsége. A kórképre jellemző a típusos rét. stellata, amely ilyenkor sokkal szabályosabb, mint a hipertóniás retinopatiában. b) Orbitalis okok. Cellulitis orbitae eseteiben, ha az melléküreg eredetű, a neuritisz optici és a melléküreg gyulladás közti összefüggés kétségtelen. Egyébként azt tartjuk, hogy a szinuszitiszek szerepe lényegesen kisebb a neur. optici kóroktanában, mint eddig hittük. A század elején Ónodi (1904— 1908) és Loeb (1909) anatómiai tanulmányai után a legtöbb esetet idesoroltak (cit. 21.). Nem kétséges, hogy a látóideg szoros összefüggésben van a melléküregekkel és számos szerző számolt be az orrműtétek drámai eredményeiről. Mások ellenben (Beck, Weill, Cushing, cit. 21.) azt bizonyították, hogy az orrmelléküregeknek a neur. optici kóroktanában minimális szerepük van. Hasonlók a mi tapasztalataink is. A legújabb irodalomban már sokkal kevesebb szerző állítja a szinuszok etiologiai fontosságát (60, 61, 62, 63). c) A kanalisz optikusz-ban előforduló periosztitisz, osztitisz az idegre ráterjedve okozhat gyulladást, ami végül atrofiában jut kifejezésre (61). Az ideg intrakranialis szakaszán az infekciozus agyhártyagyulladás terjedhet rá a NO-ra, a kiváltó ok középfülgyulladás, sérülés utáni fertőzés, tbc., vagy szifiliszes meningitisz, vagy egyéb bakteriális, vagy gombás meningitis lehet. Ezekről a későbbiekben még szó lesz. 163
