Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
Prophilacticus átültetést végzünk friss égéseknél, maródásoknál vagy nagy kiterjedésű pterygiumoknál. A therapiás átültetések közül leggyakoribb a kurativ keratoplastica. Ezt végezzük keratitis interstitialisnál, recidiváló szarufolyamatoknál, különösen herpesnél és rosacea-keratitisnél. A „sürgős“ keratoplastica részben a legutóbbi idők szülötte. Azért csak részben, mert ma idesoroljuk a fistula eorneae-nél végzett műtétet is, a régi tektonikus transplantatiót. Teljesen új azonban az, hogy a mai technikával és gyógyszerekkel keratoplasticát végezhetünk perforáló vagy már perforált ulcus serpensnél, hasonló állapotban lévő herpes zoster ophthalmicusnál, keratitis neuroparalitica-nál stb. Röviden összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a therapiás keratoplasticával meggyógyíthatunk valamely akut szarufolyamatot, megrövidíthetjük egy nehezen gyógyuló vagy recidiváló betegség lefolyását, elkerülhetünk általa egy súlyos állapotot, mely a szemet mégvakulással fenyegeti, végül kedvezőbb helyzetet teremthetünk a későbbi optikai átültetés számára. Az elmondottakból nem szabad azt a következtetést levonni, hogy most már minden szaruhártyagyulladásnál keratoplasticát végzünk. Természetes, hogy ez nem így van ; therapiás átültetést csak szigorú műtéti indikációk alapján végezhetünk. Nem elég azonban az indikációk pontos betartása sem. A tavalyi greifswaldi keratoplastica-symposion, — a részvevők által egyhangúan elismerve — azzal a végkövetkeztetéssel záródott, hogy a cornea-transplantatio elsősorban technika kérdése. Az indikációk betartásán kívül tehát megfelelő Instrumentarium is szükséges, illetve a technikai felszerelés szabja meg, hogy vállalkozhatunk-e pl. egy perforálás előtt álló ulcus serpens esetében keratoplasticát végezni, vagy nem. Az átültetett korong biztosításának Kettesy által ajánlott és általam közölt módjával ilyen műtétre nem lehet vállalkozni. Therapiás keratoplasticát csak azóta végzünk, mióta ismerjük Harms eljárását, a korong tovafutó varrattal történő körkörös bevarrását. Therapiás célból legtöbbször lamelláris átültetést végzünk, mert a célnak megfelel és kevesebb veszéllyel jár mint a perforáló. Praeparativ átültetés vagy melioratio olyan esetekben jöhet szóba, ahol a recipiens szem állapota miatt optikai transplantatiótól eredményt nem várhatunk. Ilyenkor totalis vagy fere-totalis átültetést végzünk, mindig lamellarisan. Ektasiás staphylomáknál rekonstruktiv jellegű transplantatiót végezni teljesen kilátástalan. Nagy eredménynek számít, ha a szem megmarad és némi kozmetikai eredményt értünk el. A prophilacticus keratoplasticával friss égéseknél és maródásoknál egy még súlyosabb állapotot kerülhetünk el. Mindenki által ismert, hogy mészsériilésnél néha csak a második-harmadik napon kezd a szaru elszürkülni, a beivódott maróanyag késői depot-hatása következtében. Ilyenkor a szokásos kezelés mellett lamelláris átültetést végezve, a cornea felszínes rétegeivel együtt eltávolítjuk a beivódott maróanyagok egy részét és megakadályozhatjuk a perforatiót is. Ha az átültetést totálisán végeztük, egyúttal Passow- j műtétének lényegét is megcsináltuk és többet használtunk, mint pl. a Denigműtéttel, mely szintén a cornea átlátszóan tartását célozná. Kurativ keratoplasticát makacs vagy recidiváló herpesnél, rosaceakeratitisnél akkor végzünk, ha a folyamat minden más konzervatív kezeléssel szemben dacol. Egyik betegségre sincs azonnal ható antibioticum vagy más gyógyszer, így a kezelési időt lényegesen megrövidíthetjük és gyakran optikai eredményt is érünk el. Minden ilyen esetben a réslámpa vizsgálat dönti el, vajon lamelláris vagy perforáló transplantatiót kell-e végezni. 13
