Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
Sürgőssé válik a keratoplastica, ha pl. az ulcus serpens az antibioticus és egyéb kezelések ellenére ante perforationem van és már látjuk a descemetokele jellemző képét. Ilyenkor a leggondosabb kezelés ellenére sem számíthatunk a gyógyulás után többre mint kézmozgás látásra, vagy egy-két méter ujj-olvasásra, még abban az esetben sem, ha a fekély nem perforál. Ha pedig perforál, még ennyire sem ; sőt a szemet el is veszthetjük. Ilyenkor nem szabad késlekedni a keratoplasticával. Olyan átmérőjű trepánt választunk, hogy a fekélyt teljes egészében kivágjuk, majd a csarnok penicillinnel történő kiöblítése után a korongot bevarrjuk. Nem szabad várni akkor sem, ha a fekély már perforált. Ilyenkor nehezebb a trepanatio, de kivihető. Felmerülhet a kérdés, hogy ha már bekövetkezett az átfúródás, miért nem várjuk meg a gyulladásos tünetek lezajlását, amikor „jobb“ körülmények között tudnánk majd operálni. Azért, mert ezek a körülmények napról-napra nem jobbak, hanem sokkal rosszabbak lesznek. Leukoma adhaerens corneaenél operálva lehetetlen át nem vágni az irist, ami a csarnok teljes bevérzéséhez vezethet. A gyulladás termelte fibrin tömeg vaskos heggé alakult és erősen összenőtt az irissel vagy alencse elülső tokjával. Ennek leválasztása csak ollóval lehetséges vagy nem is sikerül. Az eredmény újabb vérzés. De ha mindez sikerül is, legtöbbször a hegtömeg mögött elszürkült lencsét találunk. Ezzel szemben, ha frissen perforált ulcusnál végezzük a műtétet, teljesen vértelenül trepanálunk, a fibrinből álló izzadmánytömeg még nem nőtt le és szinte egy darabban eltávolítható a csarnokból, az iris és a lencse megsértése, a szem bevérzésének veszélye nélkül. Ezért kell ilyenkor keratoplasticát végezni sürgősen és nem szabad megvárni a leukoma corneae adhaerens látszólag műtétre alkalmasabb állapotát. Magától érthető, hogy ilyenkor áthatoló transplantatiót végzünk. Praeparativ transplantatiót már évek óta végzünk. Beteg és orvos részéről nagy türelemre van szükség ahhoz, hogy 0,5—1% siker kedvéért a hosszú és nagy türelmet kívánó műtétek sorozatát végezzük. A betegek egy része a melioratio után fél — egy év múlva kitűzött második műtétre el sem jön, mert maga sem bízik a műtét sikerében. A következő nagy csoportot az ellenőrző vizsgálat során nem találjuk jobb állapotban, mint a műtét előtt volt és így nem is gondolhatunk optikai átültetésre, legfeljebb csak újabb praeparativ keratoplasticára. A harmadik nagy csoportot azok az esetek alkotják, ahol a praeparativ átültetés sikerrel járt, de az ezt követő optikai transplantatio nem hozott látásjavulást. Ritkaságnak számít alább ismertetendő két esetünk. O. L. 52 éves nőbeteg mindkét szemére súlyos mészsérülés következtében 30 éve vak. Látása mindkét oldalon kml. .Jobb szemén 1952-ben praeparativ műtétet végeztünk, majd nyolc hónap múlva optikai keratoplasticát. A műtét sikerrel járt s a beteg látása 0,3-re javult. Azóta is, tehát öt éve változatlan látóélesség mellett munkaképes. Másik szemén is megkíséreltük a műtétet, de ez phtisis bbi.-val végződött. Másik esetünk E. L. 28 éves nőbeteg. Egy év óta vak mindkét szemére, ugyancsak mészsérülés következtében. (Visus mindkét szemen kml.) A friss állapotban végzett Denig-plastika miatt kozmetikai szempontból is indokoltnak láttuk a műtétet. A praeparativ átültetést 1954 novemberében, az ezt követő optikai keratoplasticát 1955 októberében végeztük. A beteg 0,08 ünj. vizussal távozott a klinikáról, látása operált szemével azóta is változatlan. Friss égésnél, maródásnál prophilactikus átültetést még nem végeztünk, így ezek értékéről személyes tapasztalat híjján nem nyilatkozhatunk. R. Gy. 45 éves férfi beteg jobb szemét már négy hónapja kezelték herpeses keratitis miatt. Állapota nem javult, sőt az iris pupillaris szélének majdnem körkörös lenövése miatt secundär glaukoma lépett fel. Ilyen állapotban vettük fel klinikánkra, 1957 márciusában. Látóélessége jobb szemén f. é. loc. jó. 14
