Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
P. Marek: Die Anwendung des Ultraschalls in der Augenheilkunde. Im ersten Teil der experimentellen und klinischen Abhandlung über den Ultraschall, werden die bisheringen Ergebnisse der akustischen Strahlenanwendung zusammengefasst. Es werden die biologischen Wirkungen des Ultraschalls, sowie die in der Ophtalmologie gebräuchliche Bestrahlungmethodik besprochen. Es darf nur eine Strahlung zur Anwendung kommen, deren Intensität unter 1 w/cm2 liegt. Gebraucht wird der Ultraschall zur Behandlung von Glaskörpertrübungen, Chalazion, Augenlidnarben, zur Linderung von Glaukomschmerzen, zur Förderung der Resorption von Linsenresten nach der Operation des angeborenen Katarakts. Neuerdings wird versucht, den Ultraschall zur Fremdkörperlokalisation, zur Diagnose von Tumoren und der Ablatio retinae und zur Messung der Augenachse zu verwerten. Zum Schluss werden die Kontraindikationen der Ultraschallanwendung besprochen-Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemklinikájának (Igazgató: Radnót Magda egyetemi tanár, az orvostudományok doktora) közleménye Neuritis optici a gyermekkorban VARGA MARGIT A nervus opticus nem peripheriás ideg, hanem peripheriára kihelyezett fehér agyállomány. A peripheriás idegektől abban különbözik, hogy agyburkokkal fedett, pia-kötőszövetes szabályos septum képződése van és mindenütt az idegparenchyma felé glia rostok és sejtek határolják. Hiányzik azonban a Schwann hüvely. Ez a tény magyarázza az opticus neuron regenaratio képességének hiányát és érthetővé teszi, miként fejlődhet ki a megfelelő laesióra ugyanúgy ganglio-fugalis, mint ganglio-petalis opticus atrophia. Az agyhurkokkal való körülzártsága védelmet és veszélyt is jelent egyidejűleg : védelmet, mert a kemény agyburok megnehezíti a szomszédságból — főleg az orbitából — eredő kórfolyamatok ráterjedését, de veszélyt is, mert másrészt a koponyaűri leptomeninxekről kiinduló gyulladások az opticus burkokra is ráterjedhetnek. Topographiailag a fasciculus opticus a papillától a chiasmáig különböző szakaszokra tagolódik. Ezeknek különböző topographiai vonatkozásaik alapján jelentőségük van az egyes régiókban az opticus betegségek pathogenesisének megértéséhez. Az intraocularis szakasz — mivel szoros összefüggésben van az üvegtesttel, retinával és chorioideával — könnyen bevonódik az ezen a környéken lejátszódó gyulladásos folyamatokba. A hosszú orbitalis szakasz a legritkábban betegszik meg a szomszédságból való ráterjedés útján, mivel az agyburkok védik és kitérőképesen van a laza orbitahs szövetbe beágyazva. Az intracanalicularis szakaszban a fasciculus nem tud kitérni. A hátsó rostasejtekből és a sphenoidalis üregekből kiinduló gyulladások könnyen okozhatnak neuritist. Az intracranialis szakaszban a látóideg különösen a basalis cysternák felületén lejátszódó kórfolyamatokkal kapcsolatban betegszik meg: A neuritis optici prognosisában döntő szerepe van az aetiologia korai felderítésének. Az előidéző kórokot minél előbb fel kell ismerni és kezelni kell, mielőtt atrophiához vezetne. A gyermekkorban meglehetősen ritka megbetegedés. Az irodalomban közölt számos neuritis eset között csak elvétve találunk gyermekkori vonatkozású adatokat. A betegség aetiológiája igen változatos és sokféle factorból tevődik össze. Walsh felosztása szerint szerepelnek : 1. Localis gyulladásos állapotok (intraocularis megbetegedések : retinitis, chorioiditis, sympathiás ophthalmia, tbc., syphilis. Orbitalis gyulladások és tumorok, sinusitis, meningitis : syphilis tbc., cerebrospinalis meningitis). 108 т
