Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
2. Demyelinisatiós megbetegedések (disseminalt sclerosis, neuromyelith optica, Schilder-kór, acut disseminalt encephalomyelitis, polyneuritis). 3. Endogén toxinok (influenza, malária, pneumonia, grippe, kanyaró, septicus focusok, anyagcserebetegségek : diabetes pubertas, graviditas, lactatio ; táplálkozási elégtelenség okozta vitaminhiányok : pellagra, beriberi). 4. Mérgezések (alkohol, nikotin, ólom, chinin stb.). 5. Hereditär neuritis optici (Leber-féle). A gyermekkori neuritisek legnagyobb százalékát a virus fertőzések okozzák. A grippe vírusa a szervezetbe kerülve a legkülönbözőbb helyekre localisalódhat. Súlyos esetekben encephalitist, meningitist, myocarditist, könnyebb esetekben általános infectiót okoz magas lázzal, levertséggel, végtag fájdalmakkal, melyek 10—12 nap után elmúlnak. Szemkomplikációk az Economo által leírt encephalitisnél lépnek fel. Itt többnyire a szemizom magvak (oculomotorius) megbetegedéséről van szó kettősképek fellépésével; néha neuritis optici társul hozzá. Kevésbé gyakoriak azok az esetek, melyeknél a szokásos grippe általános infectióval együtt neuritis optici lép fel. Jaeger írt le három ilyen esetet, amelynél az opticus elváltozások három héttel az általános fertőzés lezajlása után jelentkeztek. Nyilvánvaló, hogy a neuritist a szervezetben keringő grippe toxin maradványa hozta létre, amely még képes volt arra, hogy az érzékeny látóideget meghetegítse. (Hasonlóan a postdiphteriás bénulásos jelenségekhez.) Az ilyen fajta látóideg megbetegedéseknél a prognosis kedvező kimenetelű. Egyedül Tristaino írt le olyan acut esetet, mely késői atrophiához és amaurosishoz vezetett. Denyer, aki szintén leírt néhány grippe utáni neuritis opticit, azt a megfigyelést teszi, hogy főképpen nők hajlamosak erre a megbetegedésre. Ismeretesek az irodalomból morbilli után, valamint himlő vaccinatio után gyermekeknél fellépő neuritisek. Itt azonban a látóideggyulladás a virus toxin okozta acut disseminalt encephalomyelitis részjelensége és a szemtünetek mellett kifejezett cerebralis tünetek is vannak. Clay és Baird hét olyan gyermekkori neuritis optici esetet közölt, mely a szerzők szerint ismeretlen eredetű és „acut infectiosus neuritis n. optici”-nek jelölik. Egyik sem járt általános tünetekkel, de a legtöbb esetben prodromalis jelenségek : enyhe megfázás, torokgyulladás, fejfájás előzték meg egy-két hónappal a szemtünetek fellépését. Jellemző volt még a szemmozgások fájdalmassága. Az atrophia korán bekövetkezett, súlyossága a papilla duzzadtságának időtartamától függött. Ha a látás nem javult hamarosan (hat hét alatt), a prognósis súlyos volt. A hét eset anamnesisében nem fordult elő a családban semmilyen betegség, sem sinusitis, sem otitis media nem szerepelt, laboratóriumi vizsgálati eredmények, neurológiai lelet, negatívak voltak. Valószínűleg a betegséget ismeretlen virus okozta. A sinusitisek is elég gyakoriak a gyermekkorban. A sinusitisnek — mint aetiológiai tényezőnek — szerepéről az irodalomban sok ellentmondó adat van. A legtöbb e témával foglalkozó szerző mind anatómiai, mind klinikai szempontból vizsgálva a kérdést úgy tartja, bogy az opticus neuritis és a retrobulbaris neuritis sinus infectio után másodlagosan előfordulhat. Walsh szerint a kettő társulása véletlen. Ónodi, Loeb és Schaeffer szoros anatómiai összefüggést mutatott ki a hátsó nasalis accessorius sinusok és a nervus opticus között. A hátsó rostasejtek és a sinus sphenoidalis kiterjedése bizonyos fokig befolyásolja a canalis opticus méreteit. Ha a sinus sphenoidalis felfelé, vagy kifelé megnagyobbodik, olyan szoros kapcsolatba kerülhet a canalis opticus-109
