Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
Szemészeti alkalmazás A retinaleválástól, üvegtesti vérzésektől való félelem sokáig visszatartotta a szemészeket az ultrahang alkalmazásától. Először Badtke (2) használta az akusztikus sugarakat üvegtesti homály feltisztítására. Állatkísérleteivel és az ultrahang therápiás felhasználásával elsőként mutatta ki, hogy retinaleválástól, vérzésektől a dózis megfelelő megválasztása esetén nem kell tartani. A magyar szemészeti irodalomban Alberth (1) közölt ultrahangimpulzusokat tartalmazó rezgéskomplexumokkal kapcsolatos megfigyeléseket. Kezelési technika Az ultrahangsugár zófejhez szemészeti használat esetén előtéttubust kell szerelni. A fémből készült tubust vízzel töltik meg, a végét pedig egy gumiujjal zárják le. A nálunk használatos therápiás készülékek frekvenciája 800— 1000 kHz körül mozog. Folynak kísérletek magasabb frekvenciájú akusztikus sugárzással is (15). Ennek előnye az, hogy nem hatol mélyre, a felületes rétegekben elnyelődik. A készülék a sugarakat kontinuusan, vagy impulzusok formájában bocsátja ki. Az utóbbi módszernél a termikus hatás gyakorlatilag hiányzik, mert rövid ideig tartó impulzusok nem tudják a besugárzott közegeket felmelegíteni. Az előtéttubus és a besugárzandó terület közt közvetlen érintkezést kell biztosítani, mert a hanghullámok levegőrétegbe ütközve visszaverődnek. Ezért vagy az érzéstelenített szaruhártyára helyezzük, vagy a becsukott szem alsó szemhéján mozgatjuk ide-oda a tubust. Az utóbbi módszer előnyösebb, mert kényelmes a beteg számára, valamint így a sugárzás nem hat koncentráltan kis területre. Fontos, hogy a kezelőfej a besugárzott területre állandóan merőlegesen álljon. A légmentes érintkezés érdekében kontaktanyagokat szokás alkalmazni, általában glycerint vagy paraffinolajat. A kontaktfolyadékot kezelés közben állandóan pótolni kell. A beteget figyelmeztetjük, hogy nagyobb melegérzést, vagy akár csekély fájdalmat is azonnal jelezze, ebben az esetben ugyanis a kezelést nem szabad folytatni. Megjegyezzük még, hogy a besugárzást nem tanácsos a technikai személyzetre bízni, a szemorvos állandó jelenléte szükséges. A besugárzásokat általában heti két-három ülésben végzik. Experimentális eredmények Az állatkísérletek elsősorban azt a kérdést kívánták tisztázni, hogy milyen intenzitás és milyen besugárzási idő az, amely mellett biztosan nem következik be károsodás. Hosszú ideig 1 w/cm2 fölötti intenzitású sugárzással kísérleteztek. Ilyen intenzitások mellett sokféle károsodás lép fel. A corneában cavitációs jelenségeket, a sejteken karyorrhexist, piknosist figyeltek meg (6). Mások epilatiot, bőrhegesedést, ektropiumot, kötőhártyavérzéseket, iritist hoztak létre intenzív akusztikus sugárzással (3). Izolált lencse in vitro elszürkül, kémcsőben üvegtest elfolyósodik (25). A lencse- és üvegtestelváltozások in vivo nem következnek be (2,11), csak ha igen nagy intenzitást alkalmaznak. Az utóbbi esetben az üvegtestelfolyósodás mellett a hátsó lencsetokban vacuolumokat, valamint mikroszkópos retinaelváltozásokat is észleltek (8). Az utóbbi években egyre inkább a kisebb intenzitású sugárzás felé fordult az érdeklődés az orvosi alkalmazás sok területén. Szemészeti vonatkozásban is megállapítást nyert, hogy kísérleti állatok szeméi) a leggondosabb szem105
