Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
A MÁV kórház (igazgató: Oó Lajos), szemosztályának (Főorvos: Németh Lajos) közleménye Adatok a bénulásos szemhéjkifordulás műtétéhez NÉMETH LAJOS Az arcidegbénulást feltűnő szemtünetek szokták kísérni, amelyek szemészi közreműködést: megfigyelést, kezelést, sokszor műtétet tesznek szükségessé. Az ilyenkor jelentkező kellemetlen könnyezés sok panaszra ad okot, de közvetlenül nem veszélyezteti a szemgolyó épségét. Nem így a szemhéjak működészavara, amely gyakrabban a felső, ritkábban az alsó szemhéj mozgásában, helyzetében okoz alapvető változásokat. Ez pedig veszélyeztetheti a szaruhártyát és így a beteg látását. A szemrés záróizom bénulása több gondot okoz a felső szemhéjat illetően, ezért a gyógykezelés útjai is ez irányban kitaposottabbak. Az alsó szemhéj arcidegbénulást kísérő kifordulása kisebb jelentőségű szokott lenni és csak a bénulás későbbi időszakában vezet panaszokra. Előfordul az is, hogy idősült esetekben a levator tenotomia után, még szükséges az alsó szemhéj kifordulásának megszüntetése. A szaruhártya alsó szélének megbetegedése ugyanis, csak az alsó szemhéj bénulásos kifordulásának műtétével gyógyítható meg. Érdekes, hogy míg az egyes ektropium féleségek elkülönítése élesen történik, addig a szóbajöhető műtéti megoldások nem oly szigorúan elkülönítettek. Vonatkozik ez főleg a régebbi műtéttan könyvekre. így Elschnig szerint az ektropiumok műtéti megoldásában mindig szükséges a szemhéjszél megrövidítése, valamint a pillavázfelszín megkisebbítése a műtét folyamán. Ugyanezt az elvet vallja Blaskovics is, aki az alsó szemhéj bénulásos kifordulása ellen is az általa módosított Adams—Szymanowski műtétet végezte. Ugyanezt alkalmazta petyhüdéses kifordulás ellen is. Ilyenkor azonban a belső szemzug tájon elég feltűnő hegesedés és bőrpúp támad. Axenfeld arcidegbénulást követő lagophthalmus megszüntetésére egy varratot ajánl, amely a külső és belső szemzugi szalagokra függeszti fel a petyhüdt, lelógó alsó szemhéjat. Wiener a belső szemzugi szalaghoz lehorgonyzót! fascia lata csíkot vezet az alsó szemhéjszél közelében a bőr alatt. Ezt a külső szemzugi szalaghoz, illetőleg szemgödörszéli csonthártyához varrja, tehát a fascia lata csíkra akasztja fel a lelógó szemhéjat. Szerinte a szemhéj állását jól korrigálja és a könnyezés is enyhül. Az orbiculáris izom maradandó bénulását követő szemhéj zavarok javítására ajánlják a tarsorrhapliia laterálist is, ez azonban tapasztalásom szerint soha sem ad kielégítő eredményt. Megváltoztatja a szemrés hosszúságát, alakját szabálytalanná teszi, tehát végeredményben torzító. Az ilyen esetekben az alsó szemhéj kifordulása mindig a belső szemzugban a legerősebb, helytelen a külső szemzug megbolygatása és rendes alakjának megzavarása. A belső szemzug tájékán kell tehát a bénult alsó szemhéjat megemelni és megfeszíteni. Thiel Operationslehre-ben Imre a tarsorrhaphia megemlítése után helyesebbnek véli az alsó szemhéj orrfelőli felét egy kis bőrnyelvvel megemelni, amelyet a belső szemzugi szalaghoz horgonyoz le. A könnyezés, váladékosság folytán zsugorodott alsó szemhéjbőr mégosak fokozza a kifordulást. Az Tmre-féle bőrnyelv tehát korrigálja a zsugorodott bőr kifordító hatását is. Ugyanitt említi, hogy a petyhüdt lelógó alsó szemhéjat a musculus orbiculáris Birch-Hirschféld ajánlotta műtétével is meg lehetne emelni. Stallard műtéttan könyvében az Imre által ajánlotthoz hasonló megoldás található. Az eltérés csupán annyi, hogy az említett kis bőrnyelvet nem annyira a belső szemzugi szalag felé, hanem inkább ezzel párhuzamosan az orrhát felé alakítja ki és úgy helyezi át a szalag fölé. 8
