Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 2. szám
A 3. görbe a convergentia és divergentia számtani átlagainak arányát tünteti fel és rögtön szembeötlő, hogy ezen görbe tendenciája egyértelmű. Nagyfokú exophoriából kiindulva a nagyfokú esophoria irányában a görbe folyamatos emelkedést mutat, olyanformán, hogy míg nagyfokú exophoriánál ez az arány 0,91, ort.hophoriánál 2,37, addig nagyfokú esophoriánál 4,15-t ér el. Mi vonható le a fenti összefüggések vizsgálatából ? Véleményem szerint kétféle feltevés lehetséges. Az első az, hogy a heterophoria foka a convergentia és divergentia mértékétől, főleg annak arányától függ. A másik az, hogy — mivel panaszmentes egyénekről van szó — ezek az értékek az adott heterophoria fokokra jellemző convergentia és divergentia értékek, illetve Kásái) dioptria EXOPHORIA ORTHOPHORIA ESOPHORIA 2. görbe arányok, ami azt jelentené, hogy ezek az arányok képesek az adott heterophoriát kompenzált állapotban tartani (természetesen mindkét feltevés úgy értelmezendő, hogy ezeken a tényezőkön kívül még számos más faktor is közrejátszik, mint általános fizikai és pszichikai állapot stb., de ezekre itt nem térek ki). Véleményem szerint az első feltevés anyagunk alapján nem támasztható kellően alá, illetve abból nem vonható le ez a következtetés. Ebből a szempontból nem szabad figyelmen kívül hagyni az ametropiás és a panaszokat okozó heterophoriás egyéneket. A második feltevés azonban véleményem szerint jogos. Hiszen munkám célja is az volt, hogy a horizontális heterophoriák és vergentiák elfogadható, normális átlagértékeit megállapítsam. Helyes lenne a vizsgálatokat heterophoriára jellemző panaszokkal jelentkező egyéneken folytatni, és az eddigi adatokat az ő adataikkal összevetni. Érdekes lenne megállapítani, vajon ez 6 Szemészet 81
