Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 2. szám
hasonló eredményre. Ő már felveti a retina és idegrendszer analógiáját. Schnaudigel (56) ugyancsak Trypan-kékkel végzett chronicus kísérletekben a retina, opticus, lencse és üvegtest festetlenségét észlelte. Palm (46—47) Trypan-kékkel és P32-vel mutat ki csökkent permeabilitást a szemben és a gátrendszert az idegrendszerével analógiába hozva az endothel sejtbe localisálja. A központi idegrendszer capillarisainak gát-tevékenysége („barrier haemato-encephalique“) még ma sem tisztázott mechanismus alapján működik. Anatómiai localisatióját illetőleg az endothel sejt, capillaris kötőszövet, glia és alapállomány képezik a morphologiai substratumot. Mindezen feltételek a retinában is adva vannak (66), ami természetesen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a mechanismusban eltérés legyen. A plexus chorioideus és corpus ciliare analógiája az erek morphológiája terén Kiss és Orbán munkái óta ismertek. (36—37). Bár finomabb permeabilitás viszonyaikban eltérnek, (pl. a csarnokvízben gyakorlatilag semmi fehérjetartalom nincs, a liquorban 5—30 mg% található, ugyanakkor a Fluorescein physiológiásan is bejut a csarnokvízbe,’ a liquorba pedig nem). Vitaifestések alapján azt láttuk, hogy mindkettőnek stromája egyformán festődik meg, sőt a hámsejtek is felveszik a festéket, de nem eresztik át sem a csarnokvízbe, sem a liquorba. A vér-csarnokvíz gát jóval sérülékenyebb, mint a vér-liquorgát. Egyes pathológiás folyamatok is bizonyítékkal szolgálnak a barrier tevékenység létezéséhez. így pl. icterus kapcsán a retina is, opticus is testetlenek maradnak, ugyanakkor a sclera, az egész orbitalis lágyrésztartalom, sőt a többi agyidegek (valódi peripheriás idegek) így a III., IV,, VI. is megsárgultak (59). Hasonlóképpen megkímélt a felnőtt központi idegrendszere is. A gátrendszer kialakulása az ontogenesis folyamán az egyes állatfajtákban különböző időpontban következik be. Az emlős állatok újszülöttjeinek idegrendszere már fejlett gátrendszerrel rendelkezik, szemben egyes rágcsálókkal (pl. egér). Egy és két napos macskákon a retinában is már teljes impermeabilitást észleltünk savanyú vitalfestékekkel szemben. A központi idegrendszer gátrendszerének rendkívül nagy resistent iája ismert. Supravitalis kísérletekkel igazoltuk, hogy a retina ép úgy, mint az agykéreg még órákkal az exitus után is megőrzi ép gátrendszerét. Ez a körülmény lehetővé teszi pathológiai folyamatok post mortem analysisét az emberi klinikumban. Broman (12) az általa bevezetett módszerrel már értékes megfigyeléseket tett az idegrendszer területén. Sorsby és munkatársai (57—58) élőben kísérelték meg a retina megfestését. Amphotaer festéket alkalmaztak (Kiton fastgreen) és electrocoagulatióval, valamint Septojoddal előidézett chorioretinitises képekben nyertek significans festődési különbségeket. Eredményeink nem egyeznek Sautter, Hager és Seitz közleményével (55). 1954-ben megjelent értekezésükben a Trypan-kékkel szemben átjárhatónak jelzik a retina capillarisokat. Ophthalmoskopiával, valamint sectio utáni szövettani feldolgozással is megfestettnek találták a retinát. Összehasonlító színtáblázat segítségével még az értágítók hatására bekövetkező permeabilitás fokozódást is leolvasták. Megismételtük kísérleteiket és számos ellenvetésünk közül csupán annyit említünk meg, hogy az általuk használt csekély mennyiségű festék kevés ahhoz, hogy értékelhető képeket kapjunk. Viszont kísérleteinkben még a hatalmas mennyiségű festékoldatok alkalmazása sem okozott retina festődést. Még meglepőbb a boncolásnál nyert képük, valamint szövettani feldolgozásuk eredménye. Vizsgálataink során ugyanis a szándékosan kimosatlanul hagyott retina is szembetűnően festetlen maradt. 60
