Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 2. szám
Megismételtük a Hyderginre vonatkozó vizsgálataikat is, melyek során permeabilitás fokozódást észleltek a retinán. Eredményeink negativ képet adtak még az általuk használt dosis 20-szorosának (már lethalis!) alkalmazásakor is. Ez egyezik azon nem csak vitaifestékekre, hanem kisebb átmérőjű anyagokra is vonatkozó CP törvényszerűséggel, hogy a dilatatio önmagában nem permeabilitást fokozó tényező. A közlemény és az ábrák basicus festék használatára emlékeztetnek. A TTC vizsgálatok is megerősítik a festékekkel nyert párhuzamot. Az idegszövet, különösen a szürkeállomány magas oxydoreductiós tevékenysége számos adattal alátámasztott (24). A retinára vonatkozóan Nakashima és Hajashi (43), valamint Takano (61) közölnek adatokat többek között, bizonyítva annak magas értékét. A TTC legérzékenyebb valamennyi indicator között, sőt egyik hibájául róják fel túlérzékenységét, ami műtermék képződés lehetőségét rejti magában. Következésképen a négativ képek értékelhetők a legjobban. Ezért az olyan magas redoxpotentiállal rendelkező szöveteknek (mint a retina és agyállomány), teljes formazan kristály mentessége legszebb bizonyitéka a hasonló működésű vér-retina, illetve vér-agy gátrendszernek. összefoglalás Ismertetjük a modern capillaris-permeabilitás elméletét és rámutatunk a vitai-festék eljárásoknak a vizsgáló módszerek között elfoglalt helyére, jelentőségére és értékelhetőségére. 1913-ban Pados, majd 1947-ben Palm felvetik a retina és központi idegrendszer capillarisainak permeabilitás-analógiáját. Ezzel szemben Sautter és munkatársai 1954-ben ugyancsak vitai-festéses vizsgálatokkal a retina eltérő magatartását észlelték. Broman a vitai-festék módszerek számos hibaforrására hívta fel a figyelmet. A kérdés elméleti és gyakorlati jelentősége miatt vizsgálatokat végeztünk savanyú és básikus vitai-festékekkel (Trypan-kék, Ewans-kék, Geigy-kék, methyl-zöld, methylén-kék, anilinvörös), valamint az előbbieknél jóval nagyobb érzékenységű triphenyltetrazolium chloriddal 25 macskán, 21 nyúlon és 14 patkányon. A vizsgálatokat szemtüköri ellenőrzés mellett végeztük, majd perfúziós módszerrel a fej véredényeiből a vért és festéket kimostuk és hasonló úton történt fixálás után a szemet és központi idegrendszert makroskóposan és mikroskóposan vizsgáltuk. Savanyú vitai-festésekkel a retina testetlen maradt a központi idegrendszer szürkeállományához, a nervus opticus a fehérállományhoz hasonlóan, a basicus festékek azonnal átlépnek az erek falán. Az iris és corpus ciliare a plexus chorioideussal, a dura mater a scleraval mutat azonos pozitív festődésmagatartást. A chorioidea közel áll a piahoz, de nagyobb mennyiségű festék beadása után utóbbitól eltérően megfestődik. A triphenyltetrazolium chlorid mint redox indicator a szövetekkel kapcsolatba jutva piros színű formazan kristályokká redukálódik. A retina és agykéreg nagy redoxpotentiáljuk ellenére is testetlenek maradnak egy a capillarisok és szövetek között működő úgynevezett gátrendszer („barrier“) működése következtében. Ez a gát rendkívül resistens, órákkal a leölés után sem ereszti át a savanyú vitai festékeket és histaminnal, acethylcholinnal, Hyderginnel szemben még lethalis dosisokban alkalmazva is megőrzi épségét. Irodalom 1. Adler, F. H. : Physiology of the eye. Clinical application. Kimpton. London, 1950. — 2. Baillart, P.: La permeabilité capillaire. Ann. Ocul. Paris. 183:301, 1950. — 3. Becker, H., Quadbeck, G. : Tierexperimentelle Untersuchungen über die Funktionsweise der Blut-Hirnsehranke. Z. Naturforsch. 7/b:493, 1952. ■— 4. Becker, HQuadbeck : Vitalversuche am Zentralnervsystem mit TTC. Naturwissenschaften. 37:565, 61
