Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 1. szám
van szó, amely jobban felhasználható a próba kiértékelésére. Kórházi bentfekvő betegeket, tehát azonos életkörülmények között élő, hasonló környezeti hatásoknak kitett embereket vizsgáltunk. A vizsgálatok nagyjából azonos időpontokban történtek esetleges napszaki ingadozások zavaró hatásának a kiküszöbölése érdekében. Az életkor megfigyelésünk szerint feltűnőbb befolyást nem gyakorol a reakció milyenségére. Mindazonáltal gyermekeken próbát nem igen végeztünk, úgyszintén nagyon elaggott egyéneken sem. Az előzőkön fokozott, az utóbbiakon nagyfokban csökkent érreactibilitás hibás eredményekre vezethet. Lehetőleg friss oldatokkal dolgoztunk, tíz naponta megújítottuk a használt oldatokat, amelyeket bereszelt üvegdugós üvegcsékben tisztán őriztünk meg. Minden egyes hígítást frissen megtisztított platinkaccsal vittük a kötőhártyára, mert tisztítatlan platinkacscsal különböző hígításokat egymásután használva téves eredményeket kapunk. Beteganyagunkat, amely 100 klinikailag átvizsgált szembetegből áll, két csoportba oszthatjuk. Az első csoportba tartozó 50 beteg góccal kapcsolatba hozható szembetegségben szenvedett. Legnagyobb részt szivárványhártya-, érhártya-, inhártya és szaruhártyagyulladásban, látóideggyulladásban, macula elfajulásban, részleges thrombosisban. A második csoportot képező 50 beteget kontrollnak szántuk. Ebbe olyan egyéneket soroltunk be, akiknek szembetegsége (hályog, kúszóhártya, kancsalság, daganat, sérülés stb.) gócos eredetet eleve kizárt. Az első csoportba tartozók ép szemén végeztük a különböző hígításokkal a próbát, vagy pedig már lezajlott szemgyulladás után felváltva a jobb és bal szemen. Ilyenkor azonban a nagyobb hígítású histamin oldatot mindig az előzőén gyulladást kiállott szemen alkalmaztuk esetleges nagyobb reakció elkerülése végett. Összehasonlítottuk a reakció erősségét, illetőleg pozitivitását góceltávolítás előtt és után. A második csoportban egymásután vittük a kötőhártyára a különböző hígításokat a jobb, majd a bal szemen. Csak ezen reakció teljes lezajlása után használtunk újabb hígításokat. A góccal kapcsolatba hozható 50 szembeteg közül 21 szivárványhártyagyulladásban, 14 szaruhártyagyulladásban, 4 érhártyagyulladásban szenvedett, a többi arányosan megoszlott a még fentebb felsorolt többi szembetegség között. Életkoruk 14—71 év közé esett. Az elvégzett histamin kötőhártya próba 24 betegen negatív, 26 betegen pedig pozitív eredményt adott. Ez utóbbi egyharmada gyengébben, kétharmada pedig erősebben volt pozitív. Az átvizsgált 50 betegen tehát 48%-ban negatív, 52%-ban pedig pozitív eredményt kaptunk. Másszóval betegeinknek kb. felén találtuk a kötőhártyazsák ingerküszöbét alacsonyabbnak histaminnal szemben, és ezeken észleltünk feltűnő kivörösödést histamin oda vitelére. Érdekes a klinikai góckutatás eredményeinek egybevetése a histamin kötőhártyapróba eredményeivel. Az 50 góccal kapcsolatba hozható szembetegségben szenvedőn 64%ban tudtunk olyan elváltozást kimutatni, amelyik gócként érvényesülhetett, tehát többet mint amennyit a histamin próba alapján vártunk. A negatív reakciót mutató betegeken hat tüdő, három fog és kettő orr-gége-fül, tehát összesen 11 esetben volt góc észlelhető az egyes szakorvosi vizsgálatok felhasználásával. A pozitív histamin próbát adó betegeken kilenc tüdő, tiz fog és kettő orr-gége-fül, tehát összesen 21 esetben találtunk gócot. Negatív histamin kötőhártya próba mellett 45,8%-ban, pozitív mellett pedig 80,7%ban kaptunk gócra utaló szakorvosi leletet. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a histamin kötőhártya próba értékes segítséget tud nyújtani egyes szembetegségek kórokának tisztázásában és pozitivitás esetén fokozottabban kell kutatni gócként érvényesülő elváltozások után. Másrészről a próba negativitása nem zárja ki esetleges gócok jelenlétét és kórokozó voltát. 20
