Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 4. szám
értéktől és három esetben kb. 1,5 I)-t. Ezeket is gyermekkorban. Megfigyelhető volt, hogy az accomodatio amplitúdójának csökkenésével arányban egybehangzóbbakká lettek a talált értékek, összehasonlítva a grafikon lefutását Donders és Duane által közölt hasonló görbék lefutásával, csupán tendenciájukat találtam megegyezőnek. A 10 éves kortól kezdődő szakasza majdnem egyenes, 37 éves kor után egy erősebben hajló rész váltja fel. Ezt ismételten majdnem egyenes az x tengelyhez asymptotikusan közeledő végrész követi, amely 0,6—0,7 D értéknek felel meg. A változás folyamatosságában törés tehát 37 éves kor után következik be, miután a kritikus 3 D értéket átlépte. Ez azért fontos, mert a presbyopiás állapot kezdete innen számítandó. Duane még 72 éves korban is 1,0 D alkalmazkodóképességet tekint középértéknek. Ezt az értéket alacsonyabbnak találtam 0,3—0,4 D-val. Gyermekkorban is kisebb acc. ampl.-t találtam, mint Donders. (10 éves gyermek acc. ampl. 14,3 I)) és Duane (12 éves gyermek acc. ampl. 13,0 D) 9,0, illetve 8,5 D közötti értéket. A presbyopiás állapot bekövetkezésének okál illetően a szerzők véleménye megoszlik. Egyesek a lencse rugalmasságát tekintik elsődlegesnek, míg mások a musculus ciliaris aktivitási készségének csökkenésében látják az okot (Donders, Landolt, Clark, Duane, Hess, Fuchs, Flieringa). Mindenesetre figyelemre méltó, bár mi ezirányban vizsgálatot nem végeztünk, hogy a presbyopiások alkalmazkodóképességüket távolra nem tudják igénybe venni még akkor sem, ha távoli visusuk +0,5 D-val már 1,0-re korrigálható, noha alkalmazkodásukat 1,0 D körülinek találjuk. Fiatalabb korban több D-nyi hypermetropiát is pótol az accomodatio. Általában alacsonyabb értéket találtunk; mint valamennyi szerző. Kétségtelen azonban, hogy Duane 4000-en felüli vizsgálatot végzett és állapította meg a középarányt. Ehhez mérten 150 eset kevés, noha hangsúlyoznunk kell, hogy mi csak a már idézett kritériumokat (visits As.) kielégítő eseteket vettük j így elembe. A kapott értékek elfogadhatóknak látszanak, mert az első presbyopiás korrekciót 42 éves korban szoktuk rendelni, 0,5—0,75 D-t. A görbén leolvasható érték ebben a korban valóban 0,5-től 0,75 D-vel kevesebb, mint 3,0 D. Az a legvalószínűbb, hogy elsősorban a módszerek különbözősége tehető felelőssé az eltérésekért. Elsősorban a közelpontmeghatározó objektumok töké letlensége és az ebből származó hiba az, amely az alkalmazkodás szélességét szisztematikusan mindig nagyobbnak tünteti fel, mint amennyi valójában. A pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az alkalmazkodás szélessége teljes egészében nem a törőerő megváltozásából adódik. Egy egészen kis hányada a pupilla szűküléssel fokozódó mélységélesség eredménye, ami 2,0 mm-es pupilla átmérő mellett 0,3 D-t tesz ki. Ebből következik — de kísérletesen is megvizsgáltuk —, hogy aphakiásoknál is mérhető a púp. átmérőtől függően 0,1—0,3 D-nyi accomodatiós amplitudo, ami nem egyéb, mint a mélységélesség D-ban kifejezve. Ez azt jelenti, hogy pl. egy 30 cm-re levő tárgyat 31,37 cm mélységtávolpontból és 28,75 cm mélységközelpontból is egyaránt élesen látunk anélkül, hogy alkalmazkodóképességünket igénybe vennénk. A Colenbrander-féle accomodatio mérést a klinikai gyakorlatban legtöbbször a presbyopia kijavításánál használjuk. Ilyenkor minden esetben egyénenként meghatározzuk az acc. ampl.-t az előzetesen megállapított távoli correctio használata mellett. Az így kapott értéket egészítjük ki a megfelelő távolsághoz mérten. Pl. egy 44 éves egyénnél, aki presbyopiás panaszokkal kereste fel klinikánkat., a következő módon jártunk el : megállapítottuk távoli visusát, amely 174
